Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet

A 2024. június 28-án megjelent 134/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet szerint augusztus 21-től, vagyis a mai naptól új szabályok vonatkoznak az Ukrajnából menekülők elhelyezéséhez nyújtott állami támogatásra.

Április 8-án világszerte a roma kultúra értékeit ünnepeljük. Mint minden évben, érdemes ezt az alkalmat a roma kultúra kiemelt jelentőségének hangsúlyozása mellett arra is felhasználni, hogy felhívjuk a figyelmet a társadalmi szolidaritás szükségességére, mivel az elmúlt évek egymásra halmozódó válsághelyzetei – a pandémia, a háború, a menekültválság, az energiakrízis, az infláció miatti megélhetési válság – következtében különösen fontos az egymásra való odafigyelés, a sérülékeny társadalmi csoportok, köztük a roma közösségek hatékony gyakorlati támogatása.

Ma tizenöt éve, 2009. február 23-án lövések dördültek el Tatárszentgyörgyön. A saját házuk udvarán hidegvérrel meggyilkolták a roma származású Csorba Róbertet és hatéves kisfiát. A kegyetlen tettet utóbb újabb támadások követték, a 2008-2009 során romák ellen elkövetetett etnikai indíttatású támadássorozatnak összesen hat halálos áldozata és számos sérültje volt.

Minden év december 10. napja az Emberi Jogok Világnapja. Az idei évben ez az esemény azonban több szempontból is különleges: 75 – 30 -25 éves jubileumokat ünneplünk 2023-ban. Ezen a napon emlékezünk és emlékeztetünk a második világháború utáni új világrend emberi jogi iránytűjévé vált, idén 75 éves Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, ugyanekkor felidézhetjük a hidegháború lezárását jelző és az ezredfordulóra felkészülés jegyében kiadott, emberi jogi fókuszú, idén 30 éves Bécsi Nyilatkozatot és Akcióprogramot. És pont 25 évvel ezelőtt konszenzusos döntéssel fogadta el az ENSZ Közgyűlése az emberi jogvédelemmel foglalkozó egyének, társadalmi csoportok és szervezetek jogállásáról szóló határozatát.

A Holodomor (Голодомор) az 1932-33 között bekövetkezett tömeges és totális ukrajnai éhínség elnevezése, közvetlen halálos áldozatainak számát mintegy 7 millió fő. A történészek többsége ma már egyetért abban, hogy az éhínség fő okozója nem egy természeti katasztrófa, hanem a Szovjetunió politikai vezetésének szisztematikus tevékenysége volt. 1993-ban elsőként az észt parlament nevezte a nagy éhínséget a szovjet politikusok által elkövetett genocídiumnak, példájukat pedig azóta a világ 22 országa, valamint 2004-ben a Katolikus Egyház, 2008-ban pedig Konstantinápolyi Ortodox Egyház is követte.

Nemzetiségi ombudsmanhelyettesként aggodalommal követem, hogy az elmúlt napok során egy korábbi, tragikus kimenetelű bűncselekmény megtörténtét ismételten arra használják fel egyes szervezetek, hogy különböző közösségi média felületeken olyan tartalmakat tegyenek közzé, amelyek egyértelműen indulatokat gerjesztenek a hazánkban élő roma nemzetiséghez tartozó állampolgárokkal szemben. Ugyanezen szervezetek egy olyan demonstrációt is meghirdettek, amely alkalmas lehet arra, hogy a roma közösség tagjainak emberi méltóságát sértse, bennük félelmet alakítson ki.

Augusztus 2-án, a roma holokauszt emléknapja alkalmából minden évben emlékeznünk és emlékeztetnünk kell egymást azokra a mérhetetlen megpróbáltatásokra és fájdalmakra, amelyeket az emberiség történelmének egyik legsötétebb fejezete során szenvedtek el roma embertársaink is. Ahogyan az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata fogalmaz: „(…) az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és (…) az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz.” Éppen ezért emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra, hogy a társadalmi együttélés kulcsa az elvek és a mindennapok szintjén is a szolidaritás, a demokratikus értékek és intézmények működése, valamint a világ népeinek békés együttműködése.

„A nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok. (…) Ezen jogok összessége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi békének tisztelete alapján a másság joga.” Az Országgyűlés 1993. július 7-én ezen elvek tiszteletben tartása mellett foglalt állást a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény elfogadásával.

1990 óta évről évre április 8-án ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot, emlékezve az 1971-ben tartott első Roma Világkongresszusra és emlékeztetve a generációról generációra gazdagodó roma kulturális örökségre. Ez a nap azonban nem csak az egyetemes és közösségenként változatos roma kultúra ünnepe, hanem felhívja a figyelmet romák mindennapi társadalmi életben betöltött szerepére, valamint azokra a kihívásokra is, amelyek megoldása a roma és a nem roma közösségek közös lehetősége és feladata.

Pontosan egy éve, 2022. február 24-én – Oroszország Ukrajna elleni agressziójával – olyan időszak köszöntött ránk, amely emberek tízezreinek halálát, millióinak szenvedését és a szülőföld kényszerű elhagyását eredményezi napjainkban is. Számomra emberként és jogászként is elfogadhatatlan a rombolás, a halál és mérhetetlen emberi szenvedés, amelyet a szomszédunkban zajló háború okoz, felülírva szinte minden olyan eredményt, amelyet a nemzetközi közösség a második világháború óta a nemzetközi egyensúly érdekében elért.

Február 23-a immár 14 éve egy felfoghatatlan barbár bűncselekmény évfordulója, amely emlékezésre és egyben önvizsgálatra késztet minden jóérzésű és felelős személyt. ​​​​​​​2009-ben ezen a napon saját udvarukon hidegvérrel lelőtték a roma származású Csorba Róbertet és hatéves kisfiát. Az esemény a 2008-2009 során romák ellen elkövetetett etnikai indíttatású támadássorozat egyik színhelye volt.

A magyarországi nemzetiségek jogainak védelméért felelős ombudsmanhelyettesként személyes meggyőződésem, hogy a hazai nemzetiségi közösségek identitásának részét képező történelmi eseményekről való őszinte megemlékezés gyógyító hatású. A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja, január 19-e nem csak a német közösség számára tragikus dátum, ez a nap a magyar társadalom számára is szomorú mementó, amely soha nem feledhető. Ma arra a szégyenteljes döntésre emlékezünk, amelynek következtében 1946 és 1948 között csaknem kétszázezer német nemzetiségű magyar állampolgárnak kellett elhagynia a hazáját, hátrahagyva teljes ingó- és ingatlan vagyonát. Közösségek szűntek meg, települések néptelenedtek el, családok ezrei szakadtak szét és váltak üldözötté, vagyontalanná nemzetiségi származásuk miatt.

A határainktól nem messze zajló háború, az emberi szenvedés, a humanitárius válság, a megélhetési nehézségek, a fokozódó környezeti- és klímaválság mindennapjaink részévé váltak, felértékelik azt az emberi jogi ideát, amelynek része a béke, az egyenlőség, a mások iránti szolidaritás és az emberi méltóság tiszteletben tartása. Egyben azt is világosan megmutatják, hogy mindenkor van célja és értelme a saját és mások emberi jogaiért való küzdelemnek, a kiállásnak, a példamutatásnak és a bátor felelősségvállalásnak – emlékeztetett dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa, dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes és dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes az emberi jogok világnapján.

Nemzetiségi Ombudsmanhelyettesként feladatomnak tartom, hogy a hazánkban élő nemzetiségi közösségek történetének sorsfordító eseményeiről megemlékezzek. Évről évre ilyen szomorú kötelességem az, hogy a roma holokauszt emléknapja alkalmából tisztelegjek a fél millió európai, köztük több tízezer magyar roma áldozat előtt.

Április 8-án világszerte a roma kultúra értékeit ünnepeljük. Idén azonban – csakúgy, mint tavaly, a járvány kitörése idején – érdemes ezt az alkalmat most kivételesen a roma kultúra kiemelt jelentőségének hangsúlyozása mellett arra is felhasználni, hogy felhívjuk a figyelmet a társadalmi szolidaritás szükségességére, elsősorban arra, hogy ezekben a nehéz időkben különösen fontos az egymásra való odafigyelés, a sérülékeny társadalmi csoportok – köztük a roma közösségek – hatékony gyakorlati támogatása.

Budapest, 2020. december – Napjaink egyik legnagyobb kihívása annak elérése, hogy a társadalom tagjainak reakciója az emberi jogok, így különösen a nemzetiségi közösségek tagjai számára biztosított jogok bármilyen megsértése esetén ismereteken alapuló, előítéletektől mentes és megfontolt legyen. E körben a közszereplők felelőssége rendkívül nagy, hiszen megszólalásaikkal a meglévő folyamatokat bármilyen irányban felerősíthetik, személyes példájukkal, megnyilvánulásaikkal hozzájárulhatnak a közbeszéd színvonalának emeléséhez, de a negatív tendenciák felerősödéséhez is – hívja fel a figyelmet frissen kiadott elvi állásfoglalásaiban dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes.

a budapesti Roma Holokauszt Emlékmű megrongálásával kapcsolatos intézkedésekről és a gyűlölet motiválta incidensek elleni fellépés szükségességéről

A német nemzetiségi közösséget sértő kijelentésekről, a gyűlöletbeszéd elleni fellépés szükségességéről és a videómegosztó platformokon megjelenő sérelmes tartalmak elleni fellépés lehetőségeiről

A koronavírus-világjárvány idején a Magyarország bizonyos régióiban a jelenlegi veszélyhelyzettől függetlenül is nehéz körülmények között élő, nélkülöző roma családok is rendkívüli kihívásokkal szembesülnek, és segítségre szorulnak – erre hívja fel a figyelmet a roma kultúra magyar és egyetemes értékei, valamint a következő generációk előtt álló lehetőségek mellett Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsmanhelyettes, egyetemi tanár a roma kultúra világnapja alkalmából.