Az ombudsman az iskolai tankönyvrendelés aggályos gyakorlatáról és annak hátteréről

Több ponton is a jogszabályok és jogállami garanciák figyelmen kívül hagyását állapította meg az iskolai tankönyvrendelés eljárását kifogásoló panaszok vizsgálatában Székely László. Az alapjogi biztos javaslatait megküldte a fenntartónak és a köznevelésért felelős szaktárcának.

Egy állami fenntartású iskolába járó tanuló szülője azt panaszolta a biztosnak, hogy egy 2014 tavaszi szülői értekezleten elhangzott tájékoztatás szerint a következő tanévben nem rendelhetik meg a korábbi évfolyamokon használt tankönyvkiadók könyveit. Így a harmadikos gyermeke jövőre már a harmadik módszer szerint és a harmadik kiadó tankönyveiből kényszerül folytatni a tanulmányait.                   

Az ombudsman átfogó vizsgálatot indított és jelentésében rámutatott, hogy a köznevelési törvény biztosítja a pedagógus tankönyvválasztási szabadságát, aminek a helyi tanterv és a szakmai munkaközösség véleménye szab kereteket. A köznevelési törvény szerint a tankönyvválasztás szabadsága korlátozott, de a pedagógus a tankönyvjegyzékre felvett tankönyvek közül választhat. A jegyzékbe a tankönyvek a tankönyvellátásról szóló törvényben meghatározott számban, illetve meghatározott hatósági eljárást követően vehetőek fel.

A vizsgálat feltárta, hogy 2014-ben az állami fenntartású iskolákban még ez a korlátozott tankönyvválasztási szabadság sem érvényesülhetett. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) és a köznevelésért felelős államtitkár által közösen jegyzett „Javasolt kiadványok listája" ugyanis – anyagi okokra hivatkozással – valamennyi évfolyamon tovább szűkítette a tankönyvek választhatóságát. Eközben azonban nem volt figyelemmel a felmenő rendszerre és a helyi tanterv alapján folytatott oktató-nevelő munkára. Az ombudsmani vizsgálat azt mutatta ki, hogy a tanulók jelentős részének esetében meg kellett változtatni a felmenő rendszer alapján rájuk vonatkozó és a helyi tanterv szerint megkezdett felkészülési folyamatot, holott a köznevelési jogszabályok elvben a zavartalan felkészülés folyamatát biztosították volna a számukra.

A biztos álláspontja szerint pusztán az anyagi megfontolásokból adódó egyszerűsítés igénye egy jogállamban nem fogadható el magyarázatként: a tételes jogszabályokba foglalt rendelkezéseket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az ombudsman jelentése rámutat, hogy a közös fenntartói-minisztériumi „leirat" jellegénél fogva nem bírt és nem is bírhatott kötelező erővel, indokolatlanul zárta ki a tankönnyé nyilvánítási engedéllyel rendelkező tankönyvek egy részének választhatóságát a Nemzeti Alaptanterv felmenő rendszerű bevezetésével nem érintett évfolyamokon. A biztos szerint a közös „leirat" a fenntartói ellenőrzés nyomatékos hangsúlyozása miatt a mégis alkalmassá vált arra, hogy a benne foglaltakat a címzettek végrehajtsák, nehezítve a jogszabályi rendelkezések érvényre jutását.

A jelentés hangsúlyozza azt is, hogy a tájékoztatáshoz való jogot biztosító garanciális szabály alapján a tankönyvrendelés végleges elkészítése előtt az iskolának lehetővé kell tennie, hogy azt a szülők megismerjék. A biztos a konkrét ügy körülményeire tekintettel elismerte ugyan az iskola igazgatója által választott megoldás praktikus voltát, ám azt nem tartotta jogszerűnek. Az ombudsman szerint komoly zavarokat okozott a felkészülésben az is, hogy mindössze két héttel a tankönyvrendelés előkészületi folyamatának lezárása előtt léptették hatályba az új rendeletet. A felkészülési idő követelményének figyelmen kívül hagyása így a jogbiztonság követelménye is sérült.

A biztos a 2015/16-os tanév jogszerű tankönyvválasztási lehetőségének és a tankönyvek megrendelésének biztosítása érdekében az emberi erőforrások miniszteréhez és a KLIK elnökéhez fordult. Felhívta a figyelmet a kellő felkészülési idő jelentőségére, és arra is, hogy a jövőben tartózkodjon az informális, de az érintettek számára kötelező erővel ható jogértelmező iránymutatások kiadásától. Az ombudsman az igazgatójától kérte, hogy garantálja a szülők tájékoztatáshoz való jogát.