Az ebtenyésztésről
null Az ebtenyésztésről
Az állampolgári
jogok országgyűlési biztosának közleménye
az
ebtenyésztés feltételei kapcsán végzett vizsgálatáról
(OBH 3072/2007)
Két ebtenyésztő a helyi
önkormányzat ebtenyészet létesítésével kapcsolatos
döntését és az azt megelőző eljárást sérelmezve fordult Hivatalomhoz. Két,
ebtenyésztéssel foglalkozó társadalmi szervezet (Magyar Ebtenyésztők Országos
Egyesülete, a továbbiakban: MEOE, valamint a Magyar Kutyások Szövetsége, a
továbbiakban: MKSZ) is panaszt nyújtott be, melyben a Mezőgazdasági Szakigazgatási
Hivatal (MgSzH) Központi Állattenyésztési Igazgatóság
eljárását sérelmezték. Egy magánszemély – a földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszternek címzett, hozzám másolatban eljuttatott – beadványában a MEOE és az
FVM eljárását sérelmezte.
Az egyes ügyek vizsgálata során
beszerzett információk alapján, általánosságban is áttekintettem az
ebtenyésztés egyes – alkotmányos jogokkal összefüggő – gyakorlati kérdéseit.
Vizsgálatom során kizárólag a
jelentésemben megjelölt hatóságok (jegyzők, polgármesterek,
képviselő-testületek, FVM, MgSzH) eljárását vizsgáltam,
és megállapításaim is e szervek eljárásával kapcsolatosak. A jogalkotó nem volt
figyelemmel arra, hogy a fajtatiszta ebek tenyésztői – amennyiben gazdasági
haszonnal járna is e tevékenységük – alapvetően eltérő helyzetben vannak a
haszonállattartókhoz képest. Nincs tudomásom arról, hogy jelenleg
Magyarországon a fajtatiszta ebeket fogyasztási, vagy élelmiszeripari-, illetve
feldolgozóipari hasznosítás céljával tenyésztenék. (Vagyis Magyarországon nincsen
„hús-kutya" tenyésztés!) Megjegyzem, hogy az ebtenyésztőkkel homogén csoportot
alkothatnának pl.: a macskatenyésztők, akikre a hatályos tenyésztési szabályok
azonban nem terjednek ki. Mindezekre tekintettel megállapítottam, hogy a
kialakult helyzet – a jogszabályok felesleges rendelkezéseire visszavezethető
okból – a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő alkotmányos
visszásságot okoz.
Önmagában az, hogy nem
közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezetet, a minisztérium
„elismeréssel" hatósági ügy intézésére jogosít fel, a jogállamiság elvével
összefüggő visszásságot okoz.
Az állattenyésztésről szóló
törvényből (Áttv.) és a fajtatiszta ebek
tenyésztésének szabályairól szóló FVM rendeletből (FVMr.)
nem derül ki világosan, hogy az elismert tenyésztő szervezet hozzájárulása,
illetve előzetes hozzájárulása fogalma alatt pontosan milyen közigazgatási
aktusokat kell érteni. Mindez a szabályozás tartalmi bizonytalanságát
eredményezi, és a szabályozás a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság
követelményével összefüggő visszásságot okoz.
Sem az Áttv., sem pedig az FVMr. nem tartalmaz rendelkezést az elismert tenyésztő szervezet,
vagy a kinológiai szövetség előzetes hozzájárulás
esetleges megtagadásának esetére. Ennek a valószínűsége pedig az eddigi
gyakorlat szerint igen nagy. A tenyészeb kiállítások
megrendezésének engedélyezésére irányuló eljárásban az elismert tenyésztő
szervezet, vagy a kinológiai szövetség előzetes
hozzájárulása tekintetében fennáll a jogorvoslathoz való joggal összefüggő
visszásság közvetlen veszélye.
A fajtatiszta ebek tenyésztését
olyan kérdésnek tartom, amely – hasonlóan más európai államok gyakorlatához –
nem igényel állami tenyésztési szabályozást. Mindezek alapján úgy vélem, hogy
az állami szabályozásnak nem a tenyésztési szabályokra, hanem legfeljebb az
ebtenyésztés tárgyi és szakmai feltételeinek meghatározására kellene
kiterjednie. (Abban a nem várt esetben, ha a húscélú, vagy feldolgozóipari
alapanyag-célú kutyatenyésztés a sertés- és szarvasmarha tenyésztéshez hasonló
jelentőségre tenne szert, természetesen indokolt lehet a szabályozás
kiterjesztése. Mindaddig azonban, amíg erre nem kerül sor, az állam
indokolatlanul tesz szert többletfeladatokra az ilyen szabályozással.)
A jelentésemben megfogalmazottakon
túl indokoltnak tartom felhívni a figyelmet arra is, hogy az önkéntes tagságú
társadalmi szervezetek között – a tagok megszerzéséért folytatott versenyen túl
is – versenyhelyzetnek kell fennállnia a jogállami követelmények szerint. Az
Alkotmánybíróság döntései szerint még a kötelező tagságú érdekszervezetek
esetében sem zárható ki az ugyanarra a feladatra való önkéntes szerveződés; sőt
a jognak biztosítania kell, hogy az ilyen párhuzamos szervezetek működését a
kényszertagságú kamara „ténylegesen ne lehetetlenítse el." De még az ilyen
helyzetekben is követelmény a versenytárs életben hagyása! A jelen esetben
azonban állami érdek hiányában nem látom indokát egyetlen ebtenyésztő szervezet
monopol-helyzetbe hozásának sem. A szervezeti pluralizmus alkotmányos elvéből pedig
az is következik, hogy a régi szervezetek és az új szervezetek között az
esélyegyenlőség biztosítására kell törekedni.
Az FVMr.
jelentős része (így különösen a kiállítások előzetes
bejelentése) kívül esik a tenyésztő szervezetekre, valamint a vadászkutya
fajtacsoportra vonatkozó szabályok megalkotására kapott felhatalmazás keretein
is. Mindezekre tekintettel megállapítom, hogy az FVMr.
alkalmazása során alkalmas lehet arra, hogy a
jogállamiság elvével, az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő
visszásság közvetlen veszélyét okozza, az Áttv.-vel
ellentétes, azt egyes esetekben indokolatlanul leszűkítő, vagy éppen
kiterjesztő rendelkezései miatt.
Fel kívánom hívni a figyelmet
arra, hogy a fajtatiszta ebek tenyésztésével kapcsolatban – az FVMr. hatálybalépése óta is –
rendszeresen aggasztó hírek látnak napvilágot, amelyek szerint változatlanul
működnek az ún. „kutyagyárak", ahol az alapvető állatvédelmi és
állategészségügyi szabályok megsértésével nem a szó
hagyományos értelmében vett ebtenyésztés, hanem nagyüzemi szaporítás
folyik. Megjegyzem, hogy mégha alkotmányosan
indokolható (szükséges) is lenne a fajtatiszta ebek tenyésztésének állami
szabályozása, kimondható, hogy a hatályos tenyésztési szabályozás alkalmatlan az
ilyen „kutyagyárak" és a tömeges illegális kutya-export visszaszorítására.
Mindezek alapján szükséges lehet
az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényben kapott
– esetleg kiegészítésre, pontosításra szoruló – felhatalmazás alapján olyan
végrehajtási rendelet megalkotása, amely a tömeges kutyatartás és az
ebtenyésztés állatvédelmi követelményeit (pl.: az ebtenyészet
létesítése, a tenyészállatok elhelyezése, mozgatására, anyaállatok fedeztetési
gyakorisága) meghatározná. Megjegyzem azonban, hogy az e pontban jelzett
problémák jelentős részét az állatvédelmi bírságról 244/1998. (XII. 31.) Korm.
rendelet alapján a jegyző és az MgSzH mint
állategészségügyi hatóság állatvédelmi hatósági jogkörében eljárva – bírság
kiszabásával –, valamint a kormányrendelet rendelkezései alapján a jegyző –
meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezéssel,
állattartás korlátozásával, megtiltásával – a jelenlegi szabályozás mellett is
orvosolni tudná!
A jelentésemben feltárt,
alkotmányos joggal összefüggő visszásság orvoslása, jövőbeni megszüntetése és
megelőzése érdekében felhívtam az önkormányzati és területfejlesztési miniszter
útján valamennyi helyi önkormányzat képviselő-testületének figyelmét arra, hogy
fordítsanak különös gondot arra, hogy állattartási rendeleteik – az
Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatából megismerhető szempontok szerint – ne
tartalmazzanak alkotmányellenes rendelkezéseket.
Felkértem valamennyi közigazgatási
hivatal vezetőjét, hogy a törvényességi ellenőrzés során fordítsanak kiemelt
figyelmet az állattartásról, illetve ebtartásról szóló helyi önkormányzati
rendeletek tartalmának vizsgálatára, szükség esetén pedig az önkormányzatokról szóló
törvény rendelkezéseinek megfelelően – határidő tűzésével – hívják fel az
érintettet a törvénysértés megszüntetésére. Felkértem a földművelésügyi és
vidékfejlesztési minisztert arra, hogy vizsgálja meg olyan végrehajtási
rendelet megalkotásának lehetőségét, amely a tömeges kutyatartás és az
ebtenyésztés állatvédelmi követelményeit (pl.: az ebtenyészet
létesítése, a tenyészállatok elhelyezése, mozgatására, anyaállatok fedeztetési
gyakorisága) meghatározná. Szükség esetén pedig ennek érdekében a Kormány útján
tegyen javaslatot állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben kapott
felhatalmazás kiegészítésére, vagy pontosításra.
Tekintettel arra, hogy a
vizsgálat során feltárt, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok jelentős
része döntően az FVMr. – a törvényi felhatalmazás
kereteit túllépő szabályozás, valamint az állam indokolatlan többletfeladatait
meghatározó, nem egyértelmű – rendelkezéseire vezethető vissza, a visszásság
jövőbeni elkerülése érdekében, az FVMr. hatályon kívül helyezését javasoltam a földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszternek.
Budapest, 2008. január 3.
Dr. Szabó Máté sk.