Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Az emberi létezés alapvető feltételeinek biztosításában a talaj megkerülhetetlen szerepet tölt be: talaj nélkül nem tudunk megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert termelni, felszín alatti vízbázisainkból nem jutnánk megfelelő mennyiségű és minőségű tiszta ivóvízhez, a talaj támogatta élőszervezetek és a növénytakaró nélkül levegőnk minősége más lenne. És mégis, a mindennapokban mintha nem is vennénk tudomást arról, hogy a talaj nem helyettesíthető érték, azért sem, mert az élet, így az emberi élet is tőle függ és azért sem, mert helyhez kötött. A globalizált világban a világkereskedelmen keresztül élelmiszerünk egy részéhez máshonnan is hozzájuthatunk, de ha a talajainkat elveszítjük, akkor azzal nemcsak az élelmiszertermelés lehetőségétől esünk el, hanem vizeink mennyiségét és minőségét, valamint levegőnk minőségét veszélyeztetjük. A természet ráadásul igen hosszú idő alatt képes helyrehozni azt, amit a  - történelmi távlatban - pillanatnyi érdeken alapuló emberi tevékenységgel akár napok alatt tönkretehetünk: a kőzetből évszázadok, évezredek alatt alakult ki az a talajtakaró, amely a létünket biztosítja.

A talaj mindenhol érték, annak ismeretében is, hogy a területhasználatok jellege miatt más és másfajta értéke kerül előtérbe, a megszűnése vagy mennyiségének-minőségének csökkenése a használat módja következtében különféleképp értékelhető. A talaj mindenhol érték, belterületen, külterületen egyaránt. Nemcsak a gazdaságokban, hanem a családi házak háta mögött megbúvó kiskertekben vagy a tömbházak körbezárta közösségi kertekben is. Forró napokon a parkok fáinak hűvösét élvezőknek, a hirtelen lezúduló záporokat elnyelő parkok mellett élőknek nem kell bizonygatni, hogy a burkolattal ellátott közterületen a nap melege elviselhetetlen, a kipufogógázok betöltik a levegőt, a csapadékvíz-elnyelő csatornák vízbefogadó képessége korlátozott.

A talaj világunk egyik legösszetettebb dinamikus rendszere. Szerves és szervetlen anyagok, gázok, oldatok, élőszervezetek milliói vannak e rendszerbe összezárva, s hatnak egymásra folytonosan. Az élőszervezetek nélkül a talaj halott. Ha a talajunkat meg akarjuk őrizni, védenünk kell az élőszervezeteket és élőhelyüket, a talaj többi alkotóelemét. A talajba kerülő vegyszerek közvetlenül hatnak az élőszervezetekre és élőhelyükre, a talajban lévő oldatokra, gázokra, a szerves és szervetlen anyagokra. A látszat ellenére a vegyszeres beavatkozás nem csak egy-egy megcélzott hatással jár: közvetve és közvetlenül a dinamikus rendszer egészére hat, mert a talaj szerves és szervetlen összetevői egymást feltételezve léteznek. Az egyik megváltoztatása óhatatlanul meghatározza a másik létezésének feltételeit, miközben a talajlakó élőszervezetek biológiai sokféleségének megőrzése meghatározó a dinamikus rendszer működésének fenntartásában.

A talaj vagyon, aminek értéke és minősége attól is függ, miként és mire használják fel. A talajra az egyik legnagyobb veszélyt jelentő emberi tevékenység az, ha lefedik, vagyis lehetetlenné teszik szinte valamennyi értékének az érvényesülését. Ezt is tudjuk, mégis egyre több felé vagyunk tanúi a talajfedésnek. Mezőgazdasági területeink esnek áldozatul zöldmezős beruházásoknak, mert ipari létesítmények fedik le a zöld mezőt Eközben szennyeződésektől károsított barna mezők állnak kihasználatlanul, várva a mentesítést. Parkok tűnnek el, hogy helyüket új épületek vegyék át, miközben régi épületek várnak felújításra. Mert rövid távon olcsóbb eltüntetni az élő talajt, mint megtisztítani majd, felhasználni-lefedni a károsodott földet.

A talaj vagyon, a nemzet közös örökségének része, melynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése mindenkinek alkotmányos kötelezettsége. A jövő nemzedékek szószólója ezért felhívja a döntéshozókat, hogy tegyenek meg mindent a meglévő talajvagyon mennyiségének és minőségének megőrzésére és a vagyonvesztés folyamatának megfordítására. A magunk életminőségéért, a következő nemzedékek létfeltételeinek megőrzéséért.