null Szalayné Sándor Erzsébet a nemzetiségek jogaiért felelős ombudsmanhelyettes közleménye a Horvát Köztársaság és a Szlovén Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából

1991. június 25-én a horvát és a szlovén nemzet úgy döntött, hogy jövőjüket nem Jugoszlávia részeként, hanem a többi európai nemzettel egyenrangúan, a szuverén államiság keretei között kívánják folytatni. Ezen a napon kezdődött az a folyamat, amely elhozta Horvátország és Szlovénia nemzeti függetlenségét, majd lehetővé tette, hogy immár saját döntésük alapján az Európai Unió teljes jogú tagjává válhassanak.

Magyarként hálásak lehetünk azért, hogy az önálló államiság megerősödésének folyamata mindkét szomszédos országban együtt járt az ott élő nemzetiségek helyzetének javulásával, kulturális autonómiájának megerősítésével. Ez a fejlődés nem csak a horvátországi és a szlovéniai magyarok számára nyitott új lehetőségeket, hanem a hazánkban élő horvát és szlovén nemzetiségű honfitársaink is erősödő figyelmet és támogatást tapasztalhattak – és élveznek ma is – anyanemzeteik részéről.

A magyarországi nemzetiségek jogaiért felelős ombudsmanhelyettesként Vas megyei látogatásom során nemrég magam is meggyőződtem arról, milyen jelentős szerepet töltenek be a grádistyei horvátok és a rábavidéki szlovének identitásának fenntartásában a horvát és a szlovén állam által nyújtott támogatások.

Bízom benne, hogy a Magyarország és Horvátország illetve Szlovénia által kötött, az egymás országaiban élő nemzetiségek jogai védelmének biztosításáról szóló megállapodások szellemében e nemzetiségek a jövőben is számíthatnak arra, hogy mind a befogadó nemzetük, mind pedig anyaországaik mindent megtesznek kulturális autonómiájuk biztosítása és nemzetiségi identitásuk megőrzése érdekeiben.