Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Az ombudsman vizsgálata az azeri elítélt kiadatásáról

AJB-7085/2012

A magyar állam nem sértett nemzetközi normát, a számára biztosított jogkörben járt el, amikor hozzájárult, hogy az azeri elítéltet hazaszállítsák. Ugyanakkor az ügyben több szempontból is sérülhetett a jogbiztonság követelménye, de a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésére utaló előírás értelmezése is vitathatóvá vált – ezt állapította meg hivatalból folytatott vizsgálatában Szabó Máté.

Az alapvető jogok biztosának rendelkezésére bocsátott iratok szerint átszállítását az elítélt kezdeményezte, kérelmét Azerbajdzsán Magyarországra akkreditált nagykövete adta át a kormány képviselőjének. Az átszállításhoz való hozzájárulást a közigazgatási és igazságügyi miniszter az előtt adta meg, hogy az azeri fél magyar kérésre tájékoztatást adott volna, miként fogják Azerbajdzsánban végrehajtani a magyar bíróság által kiszabott büntetést. Az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény szerint ez nem kifogásolható, ugyanis az értesítést az átszállítás tényleges megtörténte és nem a hozzájárulás megadása előtt kell teljesíteni.

Az ombudsman álláspontja szerint a magyar kormánynak tisztában kellett lennie azzal, hogy az azeriek szemében az elítélt úgynevezett „hazafias tettet" követett el, amikor Budapesten brutálisan meggyilkolta védtelen örmény NATO-szemináriumi társát. Ezért szinte biztosra vehető volt, hogyha átszállítják Azerbajdzsánba, ott őt kegyelemmel szabadon engedik. Az azeri fél nyilatkozatát megelőző magyar hozzájárulás – vagyis a két aktus időbeni felcserélése – ilyen körülmények között kétségessé teszi a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményének érvényesülését, és a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését.

Szabó Máté szerint a magyar kormány nem járt el eléggé körültekintően akkor sem, amikor nem kért garanciát arra, hogy az azeri állam nem ad kegyelmet az életfogytigra ítélt katonatisztnek. A garanciákhoz való ragaszkodásra szükség lett volna, ahhoz, hogy Magyarország eljárását utólag jóhiszeműnek minősíthessük. Miután azonban ez a garanciakérés nem történt meg, a magyar és a nemzetközi közvélemény egy része rosszhiszemű döntésként értékeli az Azerbajdzsánba való átszállításhoz adott kormányzati hozzájárulást. A biztosítékok kérésének elmaradása közvetlenül veszélyeztette a jogállamiság elvének érvényesülését és az abból fakadó jogbiztonság követelményét. 

Az ombudsman rámutatott, hogy a garancia nélkül hozott döntés a büntetés további végrehajtásáról gyengíthette a hazai és a nemzetközi büntető igazságszolgáltatásba vetett állampolgári bizalmat, hiszen a kiadatás így egyfajta kegyelmi döntést tett lehetővé, felülírva a magyar bíróság ítéletét – egy jogerős határozatot. Az elítéltet a magyar bíróság bűnösnek találta az egyik legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésében, és megfelelően súlyos, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést szabott ki rá, ami viszont a büntetés-végrehajtás külön garanciák nélküli átengedésével mintegy azonnali kegyelemre változott. Ezáltal sérült az azonos súlyú bűncselekményért azonos büntetés kiszabását követelő, törvény előtti egyenlőség elve, illetve azt az azeri elnöki kegyelem felülírta, ami a kiadatás nélkül nem érvényesülhetett volna.

A biztos felkérte Magyarország miniszterelnökét, hívja fel a közigazgatási és igazságügyi miniszter figyelmét arra, hogy a magyar szervek hasonló esetekben a jelentésében foglalt szempontok figyelembevételével járjanak el, hiszen sérült a magyar állam szuverenitása, amikor egy másik állam elnöki kegyelme felülírta a független magyar bíróság jogerős döntését.

A jelentés a /documents/10180/143994/201207085.rtf/44304786-af94-423b-9a0b-16e88db3b7ef oldalon olvasható.