Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A törvény és a rendelet nem fedi egymást. Hiányoznak a segítő kutyákkal kapcsolatos egyes ismeretek. Nincs elegendő pályázat, tehát pénz a kutyák kiképzésére. Ugyanakkor jelentős a fejlődés a közszolgáltatók gyakorlatában, bár jogszabály nem rendelkezik arról, miként ellenőrzik az előírások betartását. Székely László alapjogi biztos a négy évvel ezelőtt hatályba lépett rendelet gyakorlati utóéletét vizsgálta.  

A „Méltóképpen másképp" elnevezésű fogyatékosügyi projekt keretében az állampolgári jogok országgyűlési akkori biztosa még 2008-ban vizsgálta a vakvezető kutyákkal közlekedők jogait is. A jelentésben feltárt visszásságok orvoslása érdekében kezdeményezte a vonatkozó jogszabályi rendelkezések olyan irányú módosítását, amely lehetővé teszi, hogy a vakvezető kutyával közlekedők az élelmiszer-elárusító helyekre a kutyáikkal is bejussanak. Az illetékes miniszter a kezdeményezéssel egyetértett, és a védelem körét a vakvezető kutyáknál szélesebb körre is kiterjesztette. Eszerint a fogyatékossággal élőket az egyenlő esélyű hozzáféréshez fűződő jog gyakorlásában, önálló életvitelük elősegítésében, illetve a veszélyhelyzet elhárításában segítő, kutyát alkalmazó személy a lakosság elől elzárt területek kivételével jogosult a kutyát használni a közszolgáltatást nyújtó szerv, intézmény, szolgáltató területén és egyéb, mindenki számára nyitva álló létesítményben vagy területen. Ilyen például a tömegközlekedési eszköz, üzlet - ideértve az élelmiszert árusító üzletet és a vendéglátó üzletet is -  a bevásárlóközpont, a piac, a vásár, a szálláshely, a játszótér, a közművelődési, oktatási, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmény, a közfürdő, az állatkert, a közterület.

Négy évvel a jogszabály-módosítás hatályba lépése után Székely László ombudsman utóvizsgálatában azt állapította meg, hogy a gyakorlatban a korábbinál lényegesen kevesebb a korlátozás. A megkeresett közszolgáltatók igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy biztosítsák a gazdák számára a közszolgáltatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférést, így akadálymentes és a segítő kutyával is megközelíthető ügyfélszolgálati irodákat, várótermeket, eladó tereket alakítottak ki. Egyes kereskedelmi üzletláncok is kiemelt figyelmet fordítanak a munkatársaik tájékoztatására, továbbképzésére, oktatására. A Budapesti Közlekedési Központ igyekszik lehetővé tenni, hogy a segítő kutyával érkezőknek külön leállítsanak egy mozgólépcsőt. Ez azonban nem mindenütt és nem minden napszakban lehetséges, ami a biztos álláspontja szerint messzemenően nem meríti ki a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés fogalmát.

A kiképző szervezetek mégis arról tájékoztatták az ombudsmant, hogy az előrelépés ellenére előfordul, hogy megtiltják a kutyával való belépést. Ennek hátterében a segítő kutyák alkalmazásáról szóló jogszabály ismeretének hiánya, vagy nem megfelelő ismerete állhat. A jogi szabályozással kapcsolatban a vizsgálat feltárta, hogy a segítő kutyák alkalmazását szabályozó rendelet és a szabálysértési törvény nincs összhangban. A rendelet szerint a segítő kutyára nem kell szájkosár, a törvény előírásai szerint viszont – a vakvezető és a mozgáskorlátozottat kísérő kutya kivételével – a többi segítő négylábúra szájkosarat kell tenni, ha például a gazdájával üzletbe megy, vagy tömegközlekedést vesz igénybe. Így viszont a – szintén segítő kutyának minősülő – hangot jelző, rohamjelző, személyi segítő, valamint a terápiás kutyát alkalmazó embert hátrányos megkülönböztetés éri. több jogszabály pedig leszűkíti a segítő kutya fogalmát a vakvezető kutyára.

A kiképző szervezetek vezetői arról is tájékoztatták az ombudsmant, a jogszabályok ma nem rendelkeznek a közszolgáltatást nyújtó intézmények jogszabályi kötelezettségeinek ellenőrzéséről, illetve azok megszegése esetén az alkalmazható, hatékony, és a jogszerű jogalkalmazást elősegítő szankciókról, valamint a jogorvoslat lehetőségéről. Ugyancsak probléma, hogy a kiképzés alatt álló segítő kutyákat nehéz felkészíteni egyes váratlan helyzetekre, mert nincs szabályozva, miként mehetnek be a kiképzetteknek már nyitva álló területekre.

Vannak olyan rászorulók, akik akár évekig is várnak egy kutya átadására. Eközben a segítő kutyákat kiképző szervezetek folyamatos forráshiánnyal küzdenek. A kiképző szervezetek válaszaiból kiderül, hogy a csekély számú pályázat kiírása kiszámíthatatlan és esetleges, a feltételeik pedig nem életszerűek: például legtöbb esetben 6-12 hónapot támogatnak, annak ellenére, hogy egy segítő kutya felkészítése 18-24 hónapot igényel.

Székely László alapjogi biztos az illetékes minisztériumokhoz fordult, jelentésében pedig az előrelépés elismerése mellett azt is megállapítja, hogy a segítő kutyák alkalmazását szabályozó rendelet és alkalmazása továbbra sem felel meg a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben rögzített, Magyarországon is törvénnyel kihirdetett normáinak. Ebből következően sérül a fogyatékossággal élőket megillető emberi méltósághoz való jog, illetve nem valósul meg a fogyatékossággal élő személyek Alaptörvényben deklarált védelme és az egyenlő bánásmód követelménye sem.