Az ombudsman az UNIQA kártérítési gyakorlatáról és a jogbiztonság követelményéről
null Az ombudsman az UNIQA kártérítési gyakorlatáról és a jogbiztonság követelményéről
Székely László ombudsman szerint sérti a jogbiztonság követelményét az UNIQA Biztosító Zrt. kárfizetési gyakorlata, amely különbséget tesz az alapján, hogy a javítás során vele szerződéses kapcsolatban álló vagy pedig más forgalmazóktól rendelték-e az alkatrészt. Az alapvető jogok biztosa felhívta a biztosítót, hogy vizsgálja felül a kárfizetési gyakorlatát.
Egy magánszemély a biztosnak küldött panaszában kifogásolta, hogy amikor az UNIQA a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján téríti meg a kárt, akkor különbséget tesz aszerint, hogy a javítás során felhasznált alkatrészt vele szerződéses kapcsolatban álló forgalmazóktól, vagy mástól rendelik meg. Az UNIQA a kalkulált alkatrész-költség egyes esetekben 90, másokban 70%-át téríti meg, amennyiben az alkatrész nem a biztosítóval szerződött forgalmazótól származik.
Az ombudsman a biztosító kárfizetési gyakorlatát kizárólag az Alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálta, azt sem versenyjogi, sem fogyasztóvédelmi felügyeleti szempontból nem ítélhette meg. Alkotmányossági vizsgálata során Székely László rámutatott, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszere esetében a jogbiztonság követelménye azt jelenti, hogy a biztosítás rendszerének kiszámíthatónak és előre láthatónak kell lennie. Tekintettel arra, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszerének elsődleges funkciója a károsultak személyi és vagyoni jogainak a védelme, kárigényeik biztonságos kielégítése, ezen intézményrendszerben a biztosító és a biztosított egymással való jogviszonya nem hathat ki negatívan a károsultra.
Természetesen elfogadható, ha a biztosító törekszik arra, hogy a javítás során használt alkatrészek a lehető legjobb áron kerüljenek beszerzésre. A kármegtérítési garanciákat ugyanakkor törvény állapítja meg, és a törvényi szintet a biztosító nem csökkentheti. A biztosító törvényi kötelezettsége a gépjárműkárokhoz vásárolt alkatrész, illetve tartozék árának megtérítése, a károsult vagyonában pedig olyan helyzetet kell teremteni, mintha a káresemény be sem következett volna.
A vizsgálat eredményeképpen az ombudsman a garanciák csökkentéseként értékelte, ha a kártérítés mértékét a biztosító egy, a károsulttól független és a kártérítéssel is csak közvetve összefüggő körülménytől teszi függővé, nevezetesen attól, hogy melyik forgalmazótól szerezték be az alkatrészt.
Erre tekintettel az ombudsman felhívta a biztosítót a kárfizetési gyakorlatának felülvizsgálatára.