null Az ombudsman a pedagógus életpálya-modell és a besorolás rendszerének korrekciójáért

A 2013-tól működő új pedagógus életpályamodell és besorolási rendszer végrehajtása a biztos vizsgálati tapasztalatai szerint számos problémával, hiányossággal és bizonytalansággal terhelt. Olyan javítható hibákkal, amelyek közvetve vagy közvetlenül nem csak a pedagógusok érdekeit, elvárásait sértik, hanem a jogállamiság és jogbiztonság szempontjából is aggályokat vetnek fel. Az alapvető jogok biztosa Székely László a korrekciós ajánlás-listáját megküldte az illetékes miniszternek.

2013-tól számos egyéni, illetve kollektív beadványban osztották meg az ombudsmannal pedagógusok, érdekképviseleti szervezetek az előmeneteli és besorolási rendszer végrehajtásáról szóló kormányrendelettel összefüggő általános és konkrét aggályaikat. Sérelmezték a pótlékaik elvesztését, az illetményük csökkenését, az életpálya-modell bevezetésének módját, az egységes visszasorolásukat, a szakmai előéletük miatt indokolt előrelépés akadályait, a nyugdíj előtt állók bizonytalan helyzetét.

A pedagógusok életpálya-modelljének, minősítési rendszerének kialakítása a köznevelésért felelős szaktárca hatáskörébe tartozó, alapvetően szakpolitikai kérdés. A biztos átfogó vizsgálata a rendszer működése kapcsán számos jogalkotási, jogalkalmazási és jogértelmezési problémát tárt fel. Az ombudsman elvi éllel mutatott rá, hogy a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát segítők javadalmazása, életminősége visszahat a köznevelési rendszer egészének minőségére. A pedagógusok előmenetelében, besorolásában pedig közös társadalmi érdek a stabilitás és a kiszámíthatóság.

A jelentés kiemeli, hogy a pedagógus besorolási rendszer nemcsak az újonnan belépőket érintette, hanem valamennyi pályán lévő pedagógust: őket egységesen sorolták be az alapkategóriába, a Pedagógus I. fokozatba. Alkotmányossági nézőpontból önmagában az nem vet fel aggályokat, hogy a jogalkotó ezt a megoldást választotta. A rendszer azonban fokozott felelősséget eredményez: jogos elvárás, hogy a hosszú ideje kiváló szakmai munkát végző, komoly tapasztalattal rendelkező pedagógusok mielőbb a képzettségüknek, gyakorlatuknak megfelelő fokozatba kerüljenek, annak erkölcsi, anyagi megbecsültségével együtt.

A jelentés rögzíti, hogy a nem garantált illetményelemek, például a pótlékok csökkentése, megvonása kapcsán alapjogi visszásság nem állapítható meg. A biztos arra azonban felhívta a figyelmet, hogy indokolt lehet annak áttekintése, hogy mindenhol megtörtént-e a valós kompenzáció. A jogbiztonság szempontjából pedig visszás, hogy a pedagógus fokozatszerzés különös feltételeit nem a kormányrendeletben rögzítették, hanem azt a miniszter belátása szerint bármikor módosíthatja. A garanciák hiánya évről-évre visszatérő bizonytalanságot eredményez, ezért az ombudsman rendeletmódosítást kezdeményezett.

A biztos szerint aggályokat vet fel, hogy a minősítő bizottsági tagsághoz szükséges szakmai továbbképzésről sem a kormányrendelet, sem pedig más jogszabály nem tartalmaz egyértelmű szabályokat. Ugyanakkor az Oktatási Hivatal – a nagyszámú jelentkezésre adott válaszként – útmutatójában a rendeletben megszabott feltételeken túl további követelményeket támasztott a jelentkezőkkel szemben. Székely László kezdeményezte a miniszternél, gondoskodjon arról, hogy az útmutató összhangban legyen a kormányrendeletben álló feltételekkel, azokon túlmutató szűkítő többletkritériumokat ne írjon elő. A biztos emellett kezdeményezte, hogy a minősítő bizottság összes tagja, az intézményvezető és az általa megbízott személy számára is kötelező legyen a továbbképzés.

A vizsgálat feltárta azt is, hogy a szaktárca törekvései ellenére a kormányrendelet nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek hatékonyan garantálnák a nyugdíj előtt álló pedagógusok védelmét. Az ombudsman felkérte a minisztert, hogy vizsgálja meg a módosítás lehetőségét.