null Az ombudsman a mozgássérült személyek lakásának akadálymentesítéséről

Tizenkettedik éve változatlan összegű a mozgássérült emberek lakásának akadálymentesítési támogatása. A támogatást egy kormányrendelet értelmében a mozgássérült csak egyszer kaphatja meg. A folyósító hitelintézet a jogosultság megítéléséért bírálati díjat számolhat fel, miközben ugyanez az intézet költségtérítést kap az államtól. Az alapvető jogok biztosa a nemzetgazdasági miniszterhez fordult, mert véleménye szerint a helyzet sérti az emberi méltósághoz való jogot, az egyenlő bánásmód követelményét és nem teljesíti a fogyatékossággal élő emberek kiemelt védelmének állami, de nemzetközi szerződésben is rögzített kötelezettségét.

Egy mozgássérült panaszos Székely László ombudsmannak küldött beadványában azt sérelmezte, hogy életében mindössze egy alkalommal igényelheti a támogatást a lakása akadálymentesítéséhez. A nemzetgazdasági minisztertől, valamint a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségétől kapott információk az akadálymentesítési támogatás egyszeri igénybevételének szabályát erősítették meg. Az átalakítás nem szolgálhatja a lakóingatlan forgalmi értékének növelését.

Az állam szerződésben állapodik meg a hitelintézetekkel a támogatás folyósításáról és arról is, hogy az igénylőnek – bár nem kötelező jelleggel – kölcsön nyújtható. A támogatásokat és azok terheit havi elszámolás alapján az Államkincstár utólag megtéríti a folyósító hitelintézetnek. Az akadálymentesítési támogatás iránti kérelmet ennek megfelelően egy hitelintézethez kell benyújtani és az is bírálja el a kérelmező jogosultságát. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége ehhez megküldi a maga álláspontját, amit azonban a hitelintézet nem köteles figyelembe venni. Amennyiben pedig az igénylő a támogatás mellé a lakás átalakításához nem kíván kölcsönt is felvenni, a hitelintézet felszámolhat neki legfeljebb 3 százalékos bírálati díjat.

Az alapvető jogok biztosa felidézte a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt, amely szerint „Az állam köteles gondoskodni a fogyatékos személyeket megillető jogok érvényesítéséről, a fogyatékos személyek hátrányait kompenzáló intézményrendszer működtetéséről a nemzetgazdaság mindenkori lehetőségeivel összhangban". A lakás akadálymentesítési támogatás az államnak az esélyegyenlőség előmozdítását célzó intézkedése, a módjának, mértékének és eszközének meghatározása az állam mérlegelési jogkörébe tartozik, figyelemmel annak teherbíró képességére.

A biztos az Alkotmánybíróság egy határozatára is emlékeztetett. Aszerint a lakástámogatást az állam a szociálpolitika részeként, de nem rászorultsági alapon nyújtja, ez a támogatás a jogosultakat alanyi jogon illeti meg. Az esélyegyenlőség előmozdítását célzó intézkedéseknek – mind tartalmi, mind formai tekintetben – meg kell felelniük az alapvető alkotmányos és jogállami követelményeknek, így nem sérthetik a mindenkit egyenlő mértékben megillető emberi méltóságot és a jogállamiság alapvető követelményét.           

Mindezek alapján a biztos nem tartja indokoltnak és jogszerűnek, valamint a lakás akadálymentesítési támogatás természetével és a jogállamiság alapelvével összeegyeztethetőnek azt, hogy a mozgásában korlátozott igénylőnek díjat kell fizetnie az akadálymentesítési támogatásra való jogosultság elbírálásáért. Székely László azt is visszásnak látja, hogy a bírálati díj mértékét a hitelintézet attól teszi függővé, hogy az érintett felvesz-e a támogatás mellé kölcsönt is és annak mekkora az összege.

A biztos jelentésében arra is felhívta a figyelmet, hogy mert a lakóépületek elenyésző hányada akadálymentesített, a legtöbb esetben a mozgáskorlátozott ember saját maga kényszerül akadálymentessé tenni az ingatlanát. Az a tény pedig, hogy az akadálymentesítési támogatás csupán egyszer vehető igénybe, nagy, olykor erőn felüli terhet ró a mozgássérült emberre, ha bármilyen okból egy másik lakásba költözik.           

Székely László alapjogi biztos megállapításaival a nemzetgazdasági miniszterhez fordult és a jogszabály olyan megfontolását javasolta, hogy ne terhelje a mozgásában korlátozott kérelmezőket további bírálati díj, illetve a támogatáshoz sem közvetve sem közvetlenül ne kapcsolódjon egyéb hitelintézeti szolgáltatás, valamint legyen lehetőség arra, hogy a mozgásában korlátozott ember életében egynél többször is igénybe vehesse a támogatást.