Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Nem volt kellően előkészített a megváltozott munkaképességű emberek állapotának felmérését végző, és az ellátásokra való jogosultságot megállapító intézményrendszer átalakítása. Az ügymennyiség fogadására nem voltak megfelelően felkészítve az új szakigazgatási szervek és munkatársaik. Az infrastrukturális háttér sem állt maradéktalanul rendelkezésre, és a körülményeket tovább rontotta az orvos-szakértő hiány. Az alapvető jogok biztosa, Székely László az emberi erőforrások miniszterétől a vizsgálatában feltárt problémák orvoslását kérte.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény szerint 2012. január 1-jétől nem állapítható meg rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka. Helyettük rehabilitációs ellátás néven megjelent a foglalkoztatásra, rehabilitációra javasoltak jövedelempótló ellátása, és a rokkantsági ellátás, a foglalkoztatásra, rehabilitációra nem javasolt emberek jövedelempótló ellátása. Az ellátórendszer megváltoztatása maga után vonta az intézményrendszer átalakítását is.                                                                                                 

Az elmúlt időben több panasz érkezett az alapvető jogok biztosához, elsősorban a másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH), illetve a megyei kormányhivatalok rehabilitációs szakigazgatási szerveinek elhúzódó eljárása miatt. Az ellátások kérelmeinek ügyintézése a jogszabály szerint előírt 60 nap helyett átlagosan fél évet, de sok esetben akár egy évet vagy még többet is igénybe vett. Ennek okaként mind az NRSZH, mind a szakigazgatási szervek – többek között – az egészségügyi igazgatásban meglévő orvoshiányt említették. Azt is megírták az ombudsmannak, hogy az új hatósági rendszert kiszolgálni képes informatikai támogatás uniós forrásaihoz csaknem egy év késéssel jutottak hozzá, és a szükségesnél lényegesen kevesebb dolgozóval kénytelenek ellátni a feladataikat.

Az alapjogi biztos vizsgálatában rámutatott, hogy az érintett intézmények jogalkalmazása sem egységes. Volt, hogy nem rendelkeztek a késedelmi kamatról, vagy például a hatóságok nem állapítottak meg az igénylők számára előleget. Az előleg megállapítása – a jogosultsági feltételek fennállása esetén –rendeltetésénél fogva elengedhetetlen. Ennek hiányában sérül a tisztességes eljáráshoz való jog és a szociális biztonsághoz való jog.

Több esetben tapasztalta az ombudsman, hogy a hatóság az ügyek elhúzódása ellenére azért nem esett késedelembe, mert az egyéb illetve külföldi szervekkel történő adategyeztetés, hiánypótoltatás, stb. ideje, vagy a „tényállás tisztázása" nem számít bele az ügyintézési határidőbe. Az utóbbit sokszor mindenféle részletezés nélkül közölték a határozatokban. Ily módon utólag lehetetlen visszakövetni az eljárási cselekményeket, és az ügyfél sem látja át az eljárást, a késedelmi kamatra való jogosultsága sem világos neki. Ugyanakkor viszont a több hónapig tartó eljárások súlyos terhet rónak a jellemzően súlyosan egészségkárosodott, minimális jövedelemből élő vagy éppen ellátatlan igénylőkre.

Összességében Székely László ombudsman azt állapította meg, hogy a megváltozott munkaképességű emberek állapotának felmérését végző, és az ellátásokra való jogosultságot megállapító intézményrendszer átalakítása nem volt kellően előkészített. Az új szakigazgatási szervek és munkatársaik nem voltak megfelelően felkészítve az ügymennyiség fogadására, de az infrastrukturális háttér sem állt maradéktalanul rendelkezésre. Az ágazatban kialakult orvos-szakértő hiány tovább rontott a körülményeken. Az eljárások jelentős mértékű elhúzódása több tízezer, közöttük sok ezer fogyatékossággal élő ember kiszolgáltatott helyzetét súlyosbította, ami sérti a tisztességes eljáráshoz és szociális biztonsághoz való jogot. Az alapvető jogok biztosa az emberi erőforrások miniszteréhez fordult a problémák orvoslásáért, a rehabilitációs hatóságok vezetőit pedig arra kérte, hogy – lehetőségeik keretein belül – fordítsanak fokozott figyelmet az igénylők ügyféli jogainak maradéktalan érvényesülésére, a helyes jogalkalmazásra, az ügyek mielőbbi és méltányos befejezésére.