Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Székely László ombudsman jelentésében egy egészségügyi intézmény által használt formanyomtatvány tartalmával kapcsolatban állapította meg, hogy az nem áll összhangban a tájékozott beleegyezés garanciális elvével. A biztos szerint a kiszolgáltatott helyzetű betegek esetében alapjogi jelentősége van, hogy tájékoztatást milyen formában kapják.

A panaszos a debreceni Kaáli Intézetben alkalmazott formanyomtatvány jogsértő tartalmát kifogásolva fordult az ombudsmanhoz. Beadványához mellékelte a nyilatkozatmintát, melyet az Intézetben kezelt valamennyi nővel aláírattatnak, eszerint: „Kijelentem, hogy az elmúlt 12 órában nem ettem és ittam. Kérem, hogy altassanak el. Tudomásul veszem, hogy ébredésem után az orvosaim által szükségesnek tartott időt az Intézetben kell töltenem, előbb még saját felelősségemre sem távozhatom. Az Intézetet a fenti idő eltelte után is csak kísérővel hagyhatom el. 24 óra hosszáig nem fogyaszthatok szeszesitalt, magasban, vagy munkagépen nem dolgozhatok. Járművet nem vezethetek, ezen idő alatt szerződést nem kötök, jognyilatkozatot nem teszek. Ha orvosaim a műtét után kórházi elhelyezést javasolnak, úgy azt elfogadom." A biztos megkereste az Intézet vezetőjét, aki megerősítette, hogy ezt a formanyomtatványt használják, azt szakmai és jogi szempontból is megfelelőnek tartják.

Jelentésében az ombudsman felhívta a figyelmet arra, hogy ebben az információs szempontból különösen kiszolgáltatott helyzetben nemcsak a tartalomnak, hanem a tájékoztatás megfogalmazása módjának is jelentősége van. Az önrendelkezési jog és a tájékozott beleegyezés elvéből ugyanis az következik, hogy a betegnek a kezelését érintő információhoz tájékoztatás formájában kell hozzájutnia. Így az utasítás, a parancs vagy a kötelezés, illetve a joglemondó nyilatkozat nem megfelelő, továbbá nem alkalmas tájékoztatási forma, ahogyan ez a szakmai kollégium módszertani ajánlásából is kiderül. A döntéshozatal joga ugyanis mindig a betegé, aki a következményeket a tájékoztatás alapján tudja mérlegelni. Az egészségügyi önrendelkezési jog keretében a törvény alapján arról is a beteg jogosult dönteni, hogy saját belátása alapján mikor hagyja el az egészségügyi intézményt.

A formanyomtatványon nem szerepel megnevezés. A vizsgálat rámutatott, hogy ennek elsődleges oka az, hogy az Intézet egy nyomtatvánnyal kívánt eleget tenni több, az egészségügyi törvényben rögzített, de eltérő jellegű kötelezettségének. A dokumentum ugyanis valójában egyszerre beleegyező nyilatkozat és tájékoztató, azaz mindkét nyilatkozat elemeit tartalmazza. Probléma volt, hogy nem tüntették fel rajta azt sem, hogy az Intézet melyik osztálya adta ki, ami a beleegyezés esetében kifejezetten aggályos. Nem derül ki például, hogy a beteg kinek, milyen beavatkozással kapcsolatban ad felhatalmazást arra, hogy az altatást elvégezze.

Az ombudsman megállapította, hogy az Intézetben alkalmazott formanyomtatvány jelenlegi tartalma, szövegezése és alapvető garanciális hiányosságai, valamint az azon alapuló gyakorlat nincs összhangban a törvényi előírásokkal. Sérti a jogbiztonság követelményét és a betegek önrendelkezési jogával összefüggő visszásságot okoz, mivel előidézi és fenntartja a jogsérelem bekövetkeztének állandó és közvetlen veszélyét. A biztos ezért az Intézet egyidejű tájékoztatása mellett felkérte az országos tiszti főorvost, hogy kezdeményezze a kifogásolt formanyomtatvány felülvizsgálatát, és a garanciális törvényi rendelkezésekkel való összhangjának mielőbbi megteremtését.