null Az iskolai szakorvosi ellátásról

Az iskolapszichológus és az iskolafogászat problémájáról

AJB-536/2011

 

Az iskolapszichológusok közreműködése jelentős segítséget nyújtana a nevelésben, oktatásban, az iskolapszichológusi hálózat kiépítése azonban nem történt meg. Az iskolafogászat szűrővizsgálata elvben évente kétszer kötelező, ám egyrészt nem jelent kezelést is, másrészt időigényes és utazásra kényszeríti a tanulókat. Az ombudsman vizsgált és javasolt, és a nemzeti erőforrás miniszter közbenjárását kérte.

Szabó Máté az iskolapszichológiai ellátással kapcsolatban ugyanazt állapította meg, mint az iskolaorvosok esetében: igen nagyok a minőségi különbségek és a hozzájutás lehetősége, attól függően, hogy a gyermek hol lakik (még a nagyobb városok között is jelentősek az eltérések).  A diákok mellett sok esetben a tanárok is igénybe vennék ezt a szolgáltatást, gyakorlatilag azonban csak kevés iskola tudja megengedni magának, hogy főállású iskolapszichológus segítse a pedagógusok munkáját.

Az iskolapszichológusi ellátottság esetlegessége és egyenetlensége a közoktatás intézményeiben mindaddig fennmarad, ameddig az iskolapszichológusé nem kötelezően előírt munkakör, hanem „megszervezhető" szolgáltatás, és a hálózat kiépítéséhez szükséges források sem állnak rendelkezésre. A gondozásra szoruló gyermekek esetében így sérül az egyenlő bánásmód követelménye – állapította meg az ombudsman.

Szükség volna olyan szakmai protokollra, amely leírja az iskolapszichológus tevékenységét, az elláthatók körét, a dokumentáció rendjét és a szakellátásra utalás eseteit. Az adatvédelmet is biztosító nyilvántartás segítségével pedig kiszűrhetők lennének az ellátási hiányok, vagy éppen az átfedő szolgáltatások (előfordul, hogy az iskolapszichológus, a nevelési tanácsadó és a gyermekjóléti szolgálat is egyszerre kezeli a gyermeket, és nem tudnak egymásról). Az állampolgári jogok biztosa hasznosnak találná a szakmai ellenőrzés bázisintézményeinek – a módszertani központoknak – kiépítését, mert így egységes rendszerben válnának lehetővé a továbbképzések, valamint az iskolapszichológusok szakmai munkájának ellenőrzése.

Jogszabályi előírás évi két alkalommal az iskolafogorvosi szűrővizsgálat, azonban ennek a kötelezettségnek az iskolák csak nehézkesen tesznek eleget. A fogorvosi ellátás ugyanis csak az iskolán kívüli fogorvosi rendelőben vehető igénybe, így az – a közlekedéssel együtt – igen időigényes. Az utazás költségét az intézmények ráadásul sok esetben a szülőkre hárítják. Az ombudsman véleménye szerint a kötelező önkormányzati feladat ellátásával kapcsolatos költségek nem háríthatók át az ellátásban részesülőkre, illetve a szüleikre. További probléma, hogy az ellátás – szintén az idő szűkössége miatt – gyakorlatilag kizárólag szűrésre korlátozódik, így a gyermekek tényleges fogászati kezelésben nem részesülnek.

Egyértelmű szabályozásra szorul az alapítványi és az egyházi nevelési-oktatási intézményben tanulók fogászati ellátásának megszervezése is. Nem fogadható el, hogy ezek a gyermekek azért nem részesülnek iskolafogászati ellátásban, mert nem önkormányzati nevelési-oktatási intézmény tanulói. Gond az is, hogy nincs egységes szakmai felügyelet és az sincs meghatározva, meddig terjed az iskola-fogorvos feladatköre. A vizsgálat – állapotfelmérés, diagnosztizálás – és a kezelés sok esetben nem elhatárolható, ugyanakkor a kezeléshez a szülő engedélye is szükséges. Mindez indokolja egy egységes szakmai protokoll kidolgozását – írta jelentésében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.

A teljes jelentés olvasható a http://www.obh.hu/allam/jelentes/201100536.rtf oldalon.