null Az idősotthoni utóvizsgálatról

Otthon-e az idősotthon?

 

Az idősekről való gondoskodás jelentősen háttérbe szorult a feladat ellátására kötelezett önkormányzatoknál. A tartós bentlakást biztosító ápoló-gondozó otthonokban élő idős emberek ellátásának hiányosságai sértik az emberi élethez és méltósághoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot – állapította meg helyszíni tapasztalatai nyomán Szabó Máté ombudsman, aki az illetékes miniszter közbenjárását kérte.

Ezt megelőzően utoljára tizenkét éve vizsgálta az állampolgári jogok biztosa, miként érvényesülnek az idős emberek alkotmányos alapjogai a bentlakásos ápoló-gondozó otthonokban. A korábbi intézmények közül az ombudsman ezúttal háromban győződött meg a tizenkét év alatt bekövetkezett változásokról, az ellátás, gondozás jelenlegi körülményeiről, a tárgyi és személyi feltételekről, valamint áttekintette a mindennek keretet adó jogszabályi környezetet. A három intézmény kiválasztásánál figyelembe vette az intézmények földrajzi elhelyezkedését, a település nagyságát, a régió gazdasági fejlettségét, illetve önkormányzati vagy más fenntartóját.

Megállapította a többi között, hogy az idősotthonok sem tárgyi, sem személyi feltételekkel nem rendelkeznek ahhoz, hogy biztosítani tudják a 4 órát meghaladó gondozási szükségletű ellátottaknak nyújtandó szolgáltatásokat. Hiányoznak az ellátáshoz szükséges egészségügyi eszközök és felszerelések, a szakdolgozók képesítése sem alkalmas egészségügyi jellegű feladatok elvégzésére. Ez a körülmény sérti az idős bentlakók emberi élethez és méltósághoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát.

Az ombudsmannak a három otthon vizsgálata során az is feltűnt, hogy míg a nem állami fenntartású intézménybe szinte azonnal be lehet kerülni, a két önkormányzati otthonba átlagosan 3 hónap várakozással juthat be a kérelmező. A biztos utalt ugyanakkor arra, hogy a várakozási idő országos átlagban még ennél is jóval hosszabb, elérheti az egy-másfél évet is.

A jogszabály szerint az egészségügyi ellátás keretében a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény köteles gondoskodni az igénybe vevő gyógyászati segédeszközeinek biztosításáról. A vizsgált intézmények ezt és a költségek viselését a gyakorlatban valamennyien eltérően szabályozták. A vizsgálat tapasztalatai szerint egyes intézmények – a jogszabállyal ellentétben – különbséget tesznek az úgynevezett testközeli és a test-távoli segédeszközök között, illetve esetenként az ellátottakra hárítják át az inkontinencia betétek költségeit.

A jogszabály ugyan kötelezővé teszi, hogy az otthonban legyen orvosi szoba, betegszoba, a vizsgált intézményekben azonban azokat eredeti funkciójától eltérő célra használják, egyebek között lakószobákat rendeznek be bennük, vagy összeférhetetlen ellátottak elkülönítésére veszik igénybe.

A biztos mindezek miatt felkérte a nemzeti erőforrás miniszterét, hogy tegyen javaslatot a napi 4 órát meghaladó gondozási igényű idősotthoni ellátottak gondozásához szükséges, a személyi és tárgyi feltételeket megteremtő jogi és pénzügyi szabályok módosítására, valamint intézkedjen arról, hogy a gyógyászati segédeszközök biztosítása egységes gyakorlat szerint történjen.

Az országgyűlési biztos ezt az utóvizsgálatát a 2010. évben „Méltó Időskor" címmel, az időskorúak alapvető jogait fókuszpontba állító projekt keretében folytatta le. A projektet Szabó Máté ombudsman azért indította, hogy hozzájáruljon gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező, sok esetben kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoport alkotmányos jogainak az emberi- és állampolgári jogi érdeklődés középpontjába helyezéséhez, érvényesülésének elősegítéséhez.