Az alapvető jogok biztosa a szociális tűzifa támogatás elosztási gyakorlatáról
null Az alapvető jogok biztosa a szociális tűzifa támogatás elosztási gyakorlatáról
Székely László ombudsman a jelenlegi támogatási rendszer olyan átalakítását szorgalmazza, amelynek révén minden szociális alapon rászoruló átlátható módon juthat hozzá a lehetséges mennyiségű egészséges, száraz tűzifához. Az alapjogi biztos szerint meg kell teremteni azokat a finanszírozási eszközöket, amelyekkel a hátrányos helyzetű önkormányzatok meg tudnak felelni törvényi feladataiknak és a rászorulók valós, a téli fűtést lehetővé tevő igényeinek. A biztos konkrét panaszok nyomán indított utóvizsgálata során a szabályozás és az önkormányzati gyakorlat több visszásságát is feltárta.
Az alapjogi biztos 2013-ban már foglalkozott a szociálisan rászorulók részére juttatandó tűzifa elosztásának gyakorlatával, de a folyamatosan érkező újabb beadványok nyomán hivatalból átfogó utóvizsgálatot indított. A panaszosok az esetek nagy többségében azt kifogásolták, hogy kimaradtak a téli tüzelő támogatásból, nem kapták meg a számukra támogatásként megítélt mennyiségű vagy minőségű téli tűzifát. Több panaszos esett el a támogatástól azért, mert kimerült a tűzifára fordítható költségvetési keret. Mások azért nem jutottak hozzá a támogatáshoz, mert a háztartásuk összjövedelme a helybéli rászorulók jövedelméhez képest magasabb volt, és csak az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számára volt elégséges a téli tüzelő. Egy panaszos sérelmezte, hogy vékonyfa összegyűjtésére nem kapott lehetőséget.
A biztos jelentése rögzíti, hogy a faanyag kereskedelmi lánc szereplőjétől (pl. fakereskedés, erdészet, tüzép) központi támogatásból, adott mértékegységben megvásárolt és kimért tűzifát az egyes vizsgált önkormányzatok utóbb más mértékegységben, más módon kimérve, mennyiségét nem ellenőrizhető módon, az átváltásról szóló tájékoztatás nélkül juttatta el a támogatotthoz. Az ombudsman súlyosan aggályosnak látta azt az általános gyakorlatot, hogy normál köbméterben mérik ki a rászorulónak egyébként erdei köbméterben megállapított támogatást. Ez esetben ugyanis a különbözet miatt a jogosult nem kapja meg hiánytalanul a megállapított természetbeni támogatás teljes mennyiségét, hanem csak annak egy részét.
Önmagában az is sérti a szociális biztonsághoz való jogot, hogy az országos szintű, rendeleti keretszabályozás hiányosságai miatt az érintett rászorulókhoz nem minden esetben jut el a hideg időben túlélést biztosító tűzifa mennyiség – állapította meg az ombudsman. Ezért ajánlásai között a biztos a központi tűzifa támogatás elosztásra olyan eljárási szabályokat javasolt, amelyek lehetővé teszik a támogatottaknak, hogy a tűzifa átvételekor a faanyag mennyiségét, minőségét, illetve nedvességtartalmát egyaránt ellenőrizhessék. Székely László alapjogi biztos a területen érintett szaktárcák vezetőit felkérte, gondoskodjanak arról, hogy a piaci fogyasztókkal azonos jogosultságokat biztosítsanak valamennyi szociális tűzifa támogatásban részesülő személy, mint a fatermék végső fogyasztója számára is.
A biztos emellett felhívta a jogalkotó figyelmét arra, hogy aggályos az a megoldás, hogy míg a közszolgáltatások esetében a rezsitörvény minden háztartás számára feltétel nélküli alanyi jogon biztosít hozzájárulást a téli fűtés díjának mérsékléséhez, addig a szociális célú tűzifa támogatás a jogosultaknak csak arra a szociálisan rászoruló körére korlátozódik, amely a mérlegelés útján elbírált önkormányzati döntés szerint megfelel a helyben megszabott feltételeknek. Ennek következtében ugyanis a szilárd fűtőanyaggal fűtő, de nem rászoruló, szociális ellátásban nem részesülő személyek alanyi jogon nem kapnak téli fűtéstámogatást. Esetükben tehát nem érvényesül az a deklarált jogalkotói cél, hogy mérséklődjenek az indokolatlanul magas lakossági terhek.
A téli fűtőanyaghoz való hozzájutással összefüggésben a jelentés feltárta azt is, hogy hiányzik a hátrányos helyzetű településeken élő rászorulók esélyeinek kiegyenlítése érdekében szükséges – az állami erdőket kezelő erdészetek és az önkormányzatok közötti – együttműködés. Nem biztosított, hogy mindenki, különösen a helyben lakó rászorulók tudomást szerezhessenek a vékony tűzifa gyűjtésének lehetőségéről, az engedély megszerzésének módjáról, helyéről, határidejéről, és hogy kérelmezhessék a számukra megfizethető tüzelőanyag összegyűjtését. Ezért kezdeményezte a biztos, hogy az erdészetek és az önkormányzatok közötti együttműködés jogszabályi kereteit úgy alakítsák ki, hogy a vékony tűzifa gyűjtésének szabályai a szociálisan rászoruló személyek lakásfenntartással kapcsolatos terheinek mérséklését is szolgálják.