Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A volt guantanamoi fogoly helyzetéről

Szükséges volna az egykori guantanamoi fogoly magyarországi befogadásának jogi kereteit meghatározó államközi megállapodás, illetve az azt kihirdető kormányrendelet felülvizsgálata – mutatott rá Szabó Máté ombudsman. Az állampolgári jogok biztosa a kiszámíthatóságot hiányolja a befogadott volt fogoly és a magyar hatóságok együttműködésében.

Magyarország azzal járult hozzá az Egyesült Államok guantanamoi fogolytáborának bezárásához, hogy 2009 decemberében befogadott egy olyan rabot, aki ellen nem folyt sem amerikai, sem nemzetközi bírósági eljárás vagy vizsgálat. A befogadásra az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Köztársaság kormánya közötti megállapodás alapján került sor, amit kormányrendelet erősített meg. Eszerint a magyar kormány szavatolja a volt fogoly biztonságát, megfelelő elszállásolását, ellátását, továbbá vállalja egy – a fogoly által is elfogadott – komplex, az életvitel egészét átfogó, a társadalomba való beilleszkedést elősegítő program végrehajtását. Ennek része a magyar nyelv, életmód és kultúra megismertetése, és hogy a befogadott embert hozzásegítik a magyarországi munkavállalást lehetővé tévő szakképzettség megszerzéséhez. A költségeket az amerikai fél állja.

A volt fogoly nemrég az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult és a körülményei javítására az ombudsman közbenjárását kérte. Szabó Máté biztost ezügyben megkereste az Európai Parlament egy képviselője is. Hatáskör hiányában Szabó Máté vizsgálatot nem folytathatott, de a tájékozódásának nem volt akadálya. Annak nyomán pedig rámutatott, hogy a két kormány megállapodása alapján az ügyben kiemelt jelentősége van a polgári törvénykönyv előírásának, amely szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Ez napjainkban már univerzális, nemzetek feletti, általánosan elismert elv, ami ebben a konkrét helyzetben azért is fontos, mert a magyar hatóság az amerikai kormány által biztosított támogatást "közvetíti" a Magyarországon letelepedett volt fogolynak.

A két állam közötti megállapodás azonban nem hozott létre olyan garanciarendszert, amely kiszámítható jogi helyzetet teremtett volna a befogadott személy és a kormányrendelet végrehajtásában résztvevő magyar hatóság együttműködésében. Az eljárási garanciák biztosítása és az alanyi alapjogok védelme szorosan összekapcsolódik, de nem csak a magyar hatóságoknak van felelőssége: a befogadottnak is be kell tartania a rá vonatkozó szabályokat.

Szabó Máté szerint szükséges volna az egykori guantanamoi fogoly magyarországi helyzetének egyértelművé tétele. Pontosítani kellene, hogy ki milyen szolgáltatásra, illetve ellenszolgáltatásra jogosult. Az ombudsman különösen tisztázandónak tartja, mit kell érteni a kormányrendeletnek azon a megfogalmazásán, miszerint „a Magyar Kormány elkötelezte magát a korábbi fogvatartott magyar társadalomba történő beilleszkedésének figyelemmel kísérése és támogatása mellett." Ez a kijelentés magában foglalja-e, hogy a magyar állam köteles részt venni a volt fogoly esetleges családalapításából adódó ügyintézésben, illetve az állami költségvetésnek ekkor is teljesítenie kell-e az ellátási kötelezettségét? Ilyen eldöntendő kérdés az is, hogy vajon az amerikai kormány kifizeti-e a beilleszkedés elhúzódása miatt megnövekedett költségeket?

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mindezeket felmérve felhívta a belügyminiszter figyelmét arra, hogy szükséges lenne a megállapodás, valamint a kormányrendelet felülvizsgálata.