null A nemzetiségi ombudsmanhelyettes közleménye a szegénység elleni küzdelem világnapja alkalmából

Az ENSZ közgyűlése 1992 decemberében a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október 17. napját. A világnap elsődleges feladata, hogy a szegények helyzetére és a szegénység kialakulásának társadalmi és gazdasági okaira, hátterére irányítsa a figyelmet. A szegénységben élő emberek kiszolgáltatottságának csökkentése, problémáik megoldása a világ minden pontján, így az Európai Unió valamennyi tagállamában is kiemelt jelentésű feladat.

Az Eurostat adatai szerint 2008 és 2015 között a szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel fenyegetett népesség aránya sem az Európai Unió egészét tekintve, sem Magyarországon nem csökkent. Az EU népességének csaknem egynegyede, a magyar lakosságnak pedig mintegy egyharmada tartozik ebbe a körbe, ami azt jelzi, hogy az Unió minden tagállamának fokozott erőfeszítéseket kell tennie a szegénység elleni küzdelem terén. Különösen fontos feladat a legkiszolgáltatottabbak helyzetének javítása, a gyermekszegénység elleni harc, ami Magyarországon is égető probléma. Hazánk az egyes szakpolitikai területek mellett a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia II. és a „Legyen jobb a gyermekeknek!" Nemzeti Stratégia megalkotásával és végrehajtásával törekszik lépéseket tenni a szegénység mértékének csökkentésére. A stratégiák hatékonyságát, gyakorlati megvalósítását a szegénység mutatóinak és a szegények számának csökkenése igazolhatja.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés önmagukban az emberi méltósághoz való alapjoggal ütköző jelenségek. A nemzetiségek jogainak védelmét ellátó ombudsmanhelyettesként azonban fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra is, hogy Magyarországon a történelmi, társadalmi és gazdasági fejlődés sajátosságai folytán a roma nemzetiséghez tartozó honfitársaink jóval nagyobb arányban küzdenek szociális, megélhetési vagy lakhatási problémákkal, mint a nem roma állampolgárok. Éppen ezért a szegénység elleni küzdelem hazánkban különösen komplex feladat, mely nem választható el a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció elleni harctól. Csak akkor adhatunk reményt a társadalmi felemelkedésre a nehézségekkel küzdők számára, ha biztosak lehetnek abban, hogy származásuk, nemzetiségi hovatartozásuk miatt nem érheti őket hátrány. Ombudsmanhelyettesként minden esetben nagy hangsúlyt fektetek annak megállapítására, hogy az oktatással, munkavállalással, egészségügyi ellátással vagy lakhatással kapcsolatos panasz felveti-e a nemzetiségen alapuló diszkrimináció lehetőségét, és ha szükséges, határozottan fellépek a jogsérelem orvoslása érdekében. A diszkriminatív eljárások ugyanis a roma nemzetiségű állampolgárok kiszolgáltatott szociális körülményeinek súlyosbodását, a szegénységüket további mélyülését eredményezhetik.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem világnapja jó alkalom arra, hogy a társadalom minden tagjának figyelmét felhívjuk erre a rendkívül összetett problémára, és különösen a politikai és gazdasági döntéshozók körében tudatosítsuk, hogy a szociális egyenlőtlenségek és igazságtalanságok felszámolása minden érintett fél aktív, cselekvő és felelősségteljes hozzáállását igényli.

Szalayné Sándor Erzsébet Prof. HC

egyetemi tanár, ombudsmanhelyettes