null A nemzetiségek napja - a nemzetiségi ombudsmanhelyettes közleménye

26 évvel ezelőtt, 1992. december 18-án fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot. A nemzetközi jogi és társadalmi szempontból is mérföldkövet jelentő döntésre emlékezve 1995 óta minden évben december 18-án ünnepeljük a nemzetiségek napját. 
 
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által ugyancsak 1992-ben elfogadott, A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája címet viselő egyezmény mellett az ENSZ-nyilatkozat volt az első olyan átfogó nemzetközi dokumentum, amely kifejezetten védendő értékként az államok figyelmébe ajánlotta a nemzetiségi közösségek identitásának védelmét. Rendelkezett egyebek között a nemzetiségi közösségek saját kultúrához és anyanyelvi oktatáshoz való jogáról, az érdemi részvételükről a nemzetiségeket érintő ügyek eldöntésében és a határokon átívelő szabad kapcsolattartásról a nemzetiségek anyaországaival.
A nemzetiségi jogok nemzetközi jogi dokumentumokban való elismerésének folyamata 1994-ben az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által elfogadott Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről című egyezménnyel folytatódott, amely meghatározó szerepet játszik a nemzeti kisebbségek védelme számára Európában rendelkezésre álló nemzetközi mechanizmusok között. Az egyezmény végrehajtásának ellenőrzése során a monitoring feladattal megbízott Tanácsadó Bizottság olyan értelmezési kereteket, standardokat alakított ki, amelyekre döntéseik során más nemzetközi szervezetek és intézmények folyamatosan és egyre gyakrabban hivatkoznak.
A nemzetiségek jogainak védelmét ellátó ombudsmanhelyettesként és mint a fent említett Tanácsadó Bizottság tagja fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a nemzetiségek alapvető jogai a demokrácia nélkülözhetetlen építőkövei. Szinte valamennyi általános emberi alapjognak van speciális nemzetiségi jogi vetülete: az emberi méltósághoz való jog megsértése gyakran a sérelmet szenvedett fél vélt vagy valós nemzetiségi hovatartozására vezethető vissza, a nemzetiségek anyanyelvhasználathoz való joga, illetve nemzetiségi identitásuk ápolásának joga szorosan összefügg a szólás- és sajtószabadsággal, a nemzetiségi oktatáshoz való jog pedig az oktatáshoz és művelődéshez való, az Alaptörvényben is biztosított alapjog sajátos megvalósulási területe.
A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény alapelvként rögzíti: minden nemzetiség jogosult arra, hogy nemzetiségi közösségként létezzen és fennmaradjon. Ennek biztosítására az egyéneket megillető nemzetiségi jogok mellett a nemzetiségek közösségei a nemzetiségi kultúra és önazonosság ápolása, megőrzése céljából kulturális és politikai jogokkal is rendelkeznek. A demokrácia gyakorlása szempontjából a nemzetiségi jogok megélésének fontos formája a nemzetiségi önkormányzatok alakítása, amely a nemzetiségi közösségek számára biztosítja a közéletben való kollektív részvétel lehetőségét. Egy társadalom demokratikus fejlettségének így fontos fokmérője a hátrányos helyzetű illetve a pusztán számbeli kisebbségben élő csoportok számára biztosított jogok mértéke.
A nemzetiségek napján ezért köszöntöm hazánk valamennyi nemzetiségi kötődésű polgárát, köztük a nemzetiségi és magyar identitásukat egyszerre őrző honfitársainkat.
 
Szalayné Sándor Erzsébet Prof. HC
egyetemi tanár, ombudsmanhelyettes