Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

 Az alapvető jogok biztosa szerint a Fővárosi Közgyűlés tavaly decemberi rendeletében – a kerületek javaslatára – indokolatlanul széles körben jelölte ki azokat a budapesti közterületeket, ahol jogszerűtlennek minősül az életvitelszerű tartózkodás. Székely László ombudsman ezért a Kúriánál kezdeményezte a szabálysértési törvény felhatalmazási feltételeire tekintet nélkül megalkotott "zónarendelet" mellékletének felülvizsgálatát.

    A biztoshoz forduló fővárosi önkormányzati képviselők beadványukban a szabálysértési törvény felhatalmazása alapján 2013 decemberében elfogadott "zónarendeletet" kifogásolták. Álláspontjuk szerint alapjogokat sértő helyzet állt elő azzal, hogy az önkormányzat rendelete – a kerületi önkormányzatok javaslatára is építve – olyan helyzetet teremtett, amelynek nyomán Budapest jelentős része az életvitelszerű tartózkodás szempontjából tiltott zónába tartozik. Az ombudsman a beadványt megalapozottnak találta, ezért a Kúriához fordult és a rendelet egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte.

A beadvány indokolásában a biztos arra hivatkozott, hogy a szabálysértési törvény adta felhatalmazás nyomán az önkormányzat kizárólag alkotmányos értékekhez, célokhoz kötötten, azaz a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében jelölhet ki olyan közterület-részeket, ahol az életvitelszerű közterületi tartózkodás jogellenesnek számít. A vizsgált rendelet alapján a fővárosi közterületek közül tiltottnak minősül többek mellett valamennyi tömegközlekedési megálló, állomás, játszótér, köztemető, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, köznevelési, felsőoktatási intézmény, híd, felüljáró, illetve összesen 34 aluljáró és azok közvetlen környezete. A 23 fővárosi kerület közül összesen 14 döntött – változatos méretű – tiltott zóna kijelöléséről. Egyes kerületek konkrét helyrajzi szám alapján, míg mások általában valamennyi hasonló rendeltetésű közterületen és környékén jelöltek ki zónát.

Az alapjogi biztos álláspontja szerint azok a szabályok vetik fel a legkomolyabb aggályokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve jelentős nagyságú, egybefüggő közterületen – azok rendeltetésétől és funkciójától függetlenül – tiltják az életvitelszerű közterületi tartózkodást. A biztos hangsúlyozta, hogy az ilyen kijelölő szabályok megfordítják a felhatalmazás logikáját, a tilalmat kivétel helyett főszabállyá, sőt egy-egy kerületben – így például Angyalföld vagy Zugló esetében – kizárólagossá teszik. 

Problémaként emeli ki a beadvány az ún. "puffer zóna", tehát a közterületeket övező, szintén tilalom alá eső területek megállapításának kérdését, a rendelet ugyanis ezeket mindenféle magyarázat nélkül, ötletszerűen eltérő mértékben állapítja meg 50, 100, vagy akár 200 méterben. Az ombudsman figyelmeztetett arra is, hogy hogy ha érdemi indok nélkül teljes kerületek, kerületrészek válnak tiltottá, akkor ezzel a járulékos problémákat nem megoldják, hanem csak áttolják a tilalmakat eddig mellőző kerületekre, ami egy alapjogilag aggályos "ördögi kört" indíthat el.

Székely László kiemelte, hogy törvényességi kifogásai mögött alapjogvédelmi megfontolások állnak: a tiltott területek kijelölése ugyanis alapvetően a kiszolgáltatott helyzetben lévő hajléktalan emberek jogait érinti. A biztos rámutatott, hogy az önkormányzati rendelet ugyan közvetlenül nem magát a hajléktalanságot, az "utcán élést" szankcionálja, azonban a tilalmi terület indokolatlanul tág kiterjesztése a hajléktalanok kiszorításához és kriminalizálásához vezethet.