Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Székely László ombudsman egy panaszbeadvány kivizsgálása után a szociális törvény pontosítását kérte az emberi erőforrások miniszterétől, hogy a közfoglalkoztatásban töltött időtartam a munkaügyi szervvel való együttműködési időszaknak minősüljön. A vizsgálat tapasztalatai alapján most ez nincs így, és e hiányosság konkrét rászoruló álláskeresők esetében komoly, kedvezőtlen következményekhez vezet. A biztos jelentésében emellett a gyakorlati problémák megelőzéséért a párhuzamos foglalkoztatáspolitikai programok és stratégiák hatékonyabb összehangolását is kezdeményezte.

A panaszos azt nehezményezte, hogy az elsődleges munkaerő-piacon jelentkezett egy állásra, amelynek hirdetésében feltételként szerepelt a munkaügyi központ által kiállított, tartós álláskeresői státuszt igazoló okmány. Ezt az okmányt azonban nem kaphatta meg. Az elutasítást a munkaügyi központ azzal indokolta, hogy a jelenleg érvényes szabályozás alapján a közfoglalkoztatott jogilag nem minősül álláskeresőnek, a Munkahelyvédelmi Akcióterv által biztosított adókedvezmények igénybevételéhez szükséges igazolást pedig csak álláskeresők számára adhatják ki. Emellett, mivel a közfoglalkoztatásban eltöltött időtartam nem számít be a tartós álláskeresői státusz igazolásához szükséges időbe, a panaszos nem rendelkezett a jogosultsághoz szükséges számú napokkal sem (az igazolás kiállításához előfeltétel ugyanis, hogy az álláskereső személy 275 napon belül legalább 183 napig álláskeresőként nyilvántartott legyen). A munkaügyi kirendeltség tehát nem tudott igazolást kiállítani, a panaszost így nem vehették fel az állásra.

A biztos jelentésében rögzítette, hogy előremutató a jogalkotó törekvése a tartósan állástalan emberek elhelyezkedésének előmozdítására: ezt a célt több foglalkoztatáspolitikai eszköz is szolgálja, így a Munkahelyvédelmi Akcióterv kedvezményei és a közfoglalkoztatotti programok is. A Munkahelyvédelmi Akcióterv célcsoportjait és a közfoglalkoztatási programokra történő kiválasztás szempontjait összevetve ugyanakkor közöttük több ponton is átfedés látható. A biztos felhívta a figyelmet arra a jellemző tapasztalatra, hogy a közfoglalkoztató a korábbi programokból ismert, hatékony munkaerőként értékelt dolgozókat választja. Az álláskeresőnek a közfoglalkoztatási munkát kötelező elvállalnia annak érdekében, hogy továbbra is szerepelhessen a munkaügyi központ nyilvántartásában. Ezáltal a munka világába történő visszavezetésének első szintje valósul csak meg, viszont a közfoglalkoztatásban töltött idővel (2, 6 vagy10 hónap) mindenképpen kitolódik annak lehetősége, hogy a tartós álláskeresők kedvezményével helyezkedjen el az elsődleges munkaerő-piacon. Mindez azzal is járhat, hogy az ilyen közfoglalkoztatott megreked a közfoglalkoztatotti rendszerben. A biztos kiemelte, hogy mivel a közfoglalkoztatás a minimálbérnél alacsonyabb bérezéssel jár, valamint kevesebb garanciális elemet tartalmaz a közfoglalkoztatott munkavállalók számára, így a közfoglalkoztatotti létből való kikerülés elősegítése elvárható és szükségszerű, mérlegelésen felülálló állami feladat.

Az ombudsman rámutatott továbbá, hogy a közfoglalkoztatás és a kedvezményes foglalkoztatás esetén használt azonos feltételrendszer önkényes kiközvetítési gyakorlathoz vezethet. Figyelemfelhívásként jelezte ezért az érintett szaktárcák vezetőinek, hogy emiatt indokolt a foglalkoztatáspolitika eszközeinek hatékonyabb összehangolása.

Jelentésében az alapjogi biztos kitért a munkaügyi kirendeltségekkel való együttműködés szabályozásának kérdésére is, mivel ez az együttműködés, ennek a megléte vagy hiánya a szociális ellátások területén is komoly jelentőséggel bír. Az aktív korúak ellátására ugyanis csak az válhat jogosulttá, akit álláskeresőként nyilvántartásba vesznek és együttműködik az állami foglalkoztatási szervvel. Az együttműködés időtartamának számítása során a keresőtevékenység idejét is figyelembe kell venni, a közfoglalkoztatásban töltött idő azonban nem számítható be a szociális ellátásokra való jogosultsághoz szükséges egyéves együttműködési időszakba.

Az ombudsman hangsúlyozta, hogy nehézséget jelent az egyéves együttműködési időtartam teljesítése mindazoknak, akik álláskeresőként az egy esztendő leteltét megelőzően közfoglalkoztatási munkalehetőséget kaptak és azt teljesítették. Ez pedig nem egy egyszerű adminisztrációs probléma: a nehéz körülmények között élő emberek számára a közfoglalkoztatásban töltött idővel kitolódik a szociális ellátásra való jogosultság megszerzése, ami pedig önhibájukon kívül azt eredményezheti, hogy a közfoglalkoztatási időszak lejárta után hónapokon át nem juthatnak szociális ellátáshoz.

A biztos megállapította, hogy a jogbiztonság követelményével és a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszássághoz vezet az a hiányosság, hogy a közfoglalkoztatásban töltött idő nem minősül az állami foglalkoztatási szervvel való együttműködésnek. Székely László felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy kezdeményezze a törvény módosítását annak érdekében, hogy a közfoglalkoztatásban töltött idő együttműködési időszaknak számítson.