Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A jövő nemzedékek szószólója a természet védelmének szempontjából kiemelkedő fontosságú fejleménynek tartja, hogy az Alkotmánybíróság a Natura 2000 hálózatba tartozó állami földterületek magántulajdonba adásának jogi kérdéseivel foglalkozó határozatában fennállása óta először átfogóan vizsgálta a biológiai sokféleség megőrzésének jogi követelményeit. A korábbi alkotmánybírósági határozatok, a nemzetközi szerződések, valamint az alapvető jogok biztosa és a szószóló közös szakmai véleménye alapján, a természettudomány legújabb eredményeit is figyelembe véve, az Alkotmánybíróság meghatározta az állam természetvédelmi kötelezettségének kereteit, objektív követelményeket támasztva az állam természetvédelmi tevékenysége irányában.

A jövő nemzedékek védelme szempontjából különösen kiemelendő tétel, hogy a fizikai, biológiai és kulturális alapok megóvásának Alaptörvényben meghatározott kötelezettsége „az Alaptörvény egész szellemiségét átható strukturális elv, mely kifejezi Magyarország elkötelezettségét a természeti értékeink megóvása iránt, annak érdekében, hogy azokat megőrizve adhassuk tovább a jövő generációk számára”. „Közvetlenül az Alaptörvény P) cikkéből vezethető le az alkotmányozó azon akarata, hogy az emberi életet és létfeltételeit, így különösen a termőföldet és hozzá kapcsolódóan a biodiverzitást olyan módon kell védeni, hogy az a jövő nemzedékek életesélyeit biztosítsa, és a visszalépés tilalmának általánosan elfogadott elvéből következően semmiképpen se rontsa”. Amennyiben ugyanis a biodiverzitás és a természet által nyújtott szolgáltatások elérhetősége csökken, az emberi élet létfeltételei szűnhetnek meg.

Bándi Gyula nagyra értékeli az Alkotmánybíróság ítéletében található ökológiai szakmai elemzést, amely többek között kiemeli, hogy a biológiai sokféleség megőrzése egymástól elszigetelt, kisebb természetvédelmi területeken nem valósítható meg hatékonyan. A biológiai sokféleség megőrzésének és fenntartásának szempontjából komoly problémát jelent az élőhelyek szétdarabolódása. Miután a biológiai sokféleség csökkenésének kétharmadáért a mezőgazdasági termelés felelős, a Natura 2000 területek különleges természetvédelmi jelentősége abban áll, hogy megteremti a mezőgazdasági területek közé ékelt természetes ökoszisztémák közötti ökológiai folyosókat.

Bándi Gyula üdvözli, hogy a határozat támaszkodik arra a beadványra is, amelyet az Alkotmánybíróság megkeresésére az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala készített. Így a szószóló álláspontjával egybecsengve, a határozat többek között hangsúlyozza, hogy a Natura 2000 területek magántulajdonba kerülése esetén fontos jogszabályi garanciák hiányoznak, és nem biztosított kellőképpen a létező előírások betartásának ellenőrzése sem, ami összességében kevésbé hatékony védelmet eredményez. Mindezt az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvénysértésként értékelte.

A szószóló továbbá megerősítve látja saját és elődeinek azon álláspontját, hogy az elővigyázatosság elvére a jogalkotónak kiemelt tekintettel kell lennie. „Az államnak kell igazolnia azt, hogy a tudományos bizonytalanságra is figyelemmel, a környezet állapotának romlása egy adott intézkedés következményeként bizonyosan nem következik be”, azaz „minden olyan intézkedés alaptörvény-ellenes, amely tartalmában a természeti állapot romlását vagy annak kockázatát vonja maga után a jogi szabályozás változatlansága esetén is”.

A szószóló is kiemelten fontosnak tartja, hogy „A visszalépés tilalmának mint az állam környezeti szabályozásra vonatkozó többletkötelezettségének egyaránt vonatkoznia kell a környezeti anyagi jogi, eljárásjogi és az intézményrendszerre vonatkozó szervezeti szabályozásra”. Amint ugyanis az Alkotmánybíróság már korábban is rámutatott, a környezetvédelem terén „mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesíti az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia”.

A biztoshelyettes messzemenően egyetért az Alkotmánybíróság azon értékelésével, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének kötelezettsége „olyan alkotmányos értékké vált a magyar jogrendben, melyre a jogalkotónak az egyes ágazati politikák körébe tartozó szabályozás megalkotása során is tekintettel kell lennie”, s „ezen alapelvi szintű elvárásoknak a jogalkotó csak akkor tud eleget tenni, ha döntéseinek meghozatala során távlatosan, kormányzati ciklusokon átívelően mérlegel”.