A jelzőrendszeres jelentés visszhangjáról
null A jelzőrendszeres jelentés visszhangjáról
A gyermekvédelmi jelzőrendszerről szóló jelentés visszhangjai
AJB-2227/2010
Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke üdvözölte a gyermekvédelmi jelzőrendszer működéséről szóló ombudsmani jelentést. Kiemelte, hogy nélkülözhetetlen az egységes gyermekvédelmi standardok rögzítése, és hangsúlyozta a gyermekek védelmére összpontosító társadalmi szemléletformálás fontosságát is.
Kökény Mihály levélben válaszolt Szabó Máté gyermekvédelmi jelzőrendszerrel kapcsolatos jelentésére, amelyben a biztos a többi között megállapítja, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer működése még mindig nem kellően rendszerszerű, egyes szervei pedig elérhetetlenek a gyermekek számára. Szinte valamennyi településen biztosított a gyermekjóléti szolgáltatás, ám általános jelenség a szakemberhiány. A jelentés szerint szinte példa nélküli, hogy egy gyermek maga kérjen segítséget, amit a gyermekek életkori sajátosságai mellett a jogtudatosság hiánya, valamint a gyermekvédelmi jelzőrendszer szó szoros és átvitt értelmében vett „érzéketlensége" magyarázhat.
A jelzőrendszer tagjainak jogszabályban rögzített feladata a gyermek veszélyeztetettségének felismerése és kezelése, különösen a gyermekkel való rossz bánásmód (bántalmazás, elhanyagolás) eseteinek feltárása. Nem ritka az sem, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai azért nem teljesítik jelzési kötelezettségüket, mert személyes megtorlástól tartanak. Az ombudsmani jelentés kitér arra is, hogy a legritkábban a háziorvosoktól, házi gyermekorvosoktól érkeznek gyermekbántalmazásra utaló jelzések, aminek a hátterében az a felfogás állhat, hogy az orvos csak gyógyítja sérüléseket, de nem feladata a gyermekbántalmazás megelőzése.
Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke levelében sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy – az ombudsmani jelentések tanúsága szerint – súlyos családi tragédiákat okozhatnak a jelzőrendszer működésének hiányosságai. Ezzel összefüggésben megjegyezte: kezelni kell az országon belüli mobilitás jelenségét, hogy költözés miatt ne essen ki egyetlen gyermek sem a jelzőrendszer látóköréből. A kritikus helyzetű családok megsegítéséhez hozzájárulhat, ha egységesítik a gyermekvédelem szabályait, követelményeit. Kökény Mihály a jelentés fogyatékosságaként értékelte, hogy az ombudsman nem általánosan, nem a teljes társadalommal, hanem elsősorban az orvosokkal kapcsolatban fogalmazta meg a jelzési hajlandóság hiányát.
A bizottsági elnök megoldásokat is ajánlott. A felelősségi szabályok pontosítása mellett fontosnak tartja felhívni a problémákra az egészségügyi miniszter figyelmét. A gyermekvédelem jelentőségének társadalmi megítélése szintén az egészségügyi és az oktatási tárca együttműködésével formálható. Javaslataival kapcsolatban Kökény Mihály bíztató tapasztalatot is megfogalmazott: az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának korábbi eredményei igazolják, hogy lehetséges az együttműködés a kormányzat és a társadalmi szervezetek között.