null A bentlakásos intézményekben dohányzókról

A bentlakásos intézmények dohányosainak lehetőségeiről

AJB 2710/2012.

 

A nemdohányzók védelméről szóló törvény jelenleg nem teszi lehetővé zárt légterű dohányzóhely kialakítását az ápolást, gondozást nyújtó bentlakásos intézményekben. Azokban pedig, ahol egészségügyi szolgáltatást is nyújtanak, az udvaron sem lehet dohányozni. Az emberi erőforrások minisztere az ombudsmannak azt írta, hogy a visszajelzéseket gyűjtve elképzelhetőnek látja a szabályok bizonyos módosításait.

A bentlakásos intézményekben, főleg az idősek otthonában élő dohányosok helyzete januártól jelentősen megváltozott: többnyire csak az intézményt elhagyva, annak bejáratától öt méterre gyújthatnak rá. Az ombudsmanhoz nagy számban forduló panaszosok közül többen azonban még ott sem, mert az intézmény bejáratánál buszmegálló van, nekik tovább kell menniük. Sokszor ezt képtelenek megtenni, idős koruk, mozgáskorlátozottságuk miatt ugyanis ki vannak szolgáltatva az őket ellátó személyzet jóindulatának is. A cselekvőképességben korlátozottak pedig, még ha fizikai értelemben képesek is megközelíteni a legközelebbi dohányzóhelyet, ápolói felügyelet, kíséret híján ezt nem tehetik meg.

Szabó Máté ombudsman vizsgálatában arra kereste a választ, hogy vajon a bentlakásos szociális intézményekben élők dohányzását – az intézményi jellegre tekintettel – indokolt-e általánosságában megtiltani, vagy az emberi méltóságból eredő önrendelkezési jog érvényesülésére tekintettel a szabályozás során meghatározó tényezőnek kellene-e tekinteni a benntartózkodás jellegét, az életvitelszerűséget. A biztos álláspontja szerint a jogalkotó alapvetően két esetben engedélyezte kivételes jelleggel a zárt légterű dohányzóhelyek kialakítását. Egyrészt van egy meghatározott munkavállalói kör, amely a munkahely, munkakörnyezet, illetve a munkavégzésből adódó speciális körülmények miatt a nyílt légtérben való dohányzással súlyosan veszélyeztetné a maga vagy más élet- és vagyonbiztonságát; másrészt a jogalkotó figyelembe vette az érintettek egy bizonyos helyen tartózkodásának okait és jellegét. Ennek alapján a büntetés-végrehajtási intézményekben és a rendőrségi előállító helyiségekben, fogdákban, az őrzött szálláshelyeken a fogvatartottak, továbbá a pszichiátriai intézetben a pszichiátriai betegek esetében az érintettek ott-tartózkodásának különleges jellemzője, életvitel-szerűsége – illetve esetlegesen a nyílt légtérben kialakított dohányzóhelyre történő kísérés, ellenőrzés, felügyelet problémájának megoldatlansága – indokolja a főszabálytól való eltérést, azaz a zárt légterű dohányzóhely kialakításának lehetőségét.

Az ombudsman álláspontja az, hogy az ápolást, gondozást nyújtó szociális intézményekben ellátottak tartózkodásának alapvető jellegét elsősorban az adja meg, hogy ott életvitelszerűen laknak, azaz az intézmény az otthonuk. Az ember az otthonában főszabály szerint tetszése szerint élhet önrendelkezési jogával, bizonyos kivételekkel (az otthonában sem követhet el bűncselekményt, szabálysértést). A bentlakásos intézmények lakóinak magánszférája értelemszerűen nem lehet korlátlan, hiszen az ápolás, gondozás elsődleges célja mellett ezen intézményekben törekedni kell a békés, nyugodt, konfliktusmentes együttélésre, továbbá a nemdohányzó ellátottak érdekeinek, egészségének védelmére is. Mindemellett a biztos hangsúlyozta, hogy az ellátottak önrendelkezése a dohányzás tekintetében teljes mértékben nem korlátozható alkotmányosan.

Az alapvető jogok biztosa a jelenlegi szabályozást ellentétesnek találta az önrendelkezési joggal, ezért felkérte az emberi erőforrások miniszterét a jogszabály módosítására.

A jelentés a /documents/10180/143994/201202710.rtf/a3265e8f-226e-4751-8db0-1295497ca256 oldalon olvasható.