Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa és Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes a víz stratégiai fontosságára hívják fel a figyelmet a víz nemzetközi napja alkalmából kiadott közös közleményükben.

Az ENSZ idei évre meghirdetett jelmondata így szól: „Víz a békéért”. A globális kampány témái: a víz felhasználásának békés megoldásai, a fenntarthatóságra és a nemzetek közötti együttműködés fontosságára való figyelemfelhívás.

Magyarországon ma még e kérdések nem tűnnek égetőnek, hiszen – a nyári extrém hőségekben előforduló vízkorlátozásokat, vagy csőtörések miatti vízelzárásokat leszámítva – nem jellemző a vízhiány, nem kell megküzdenünk nap mint nap az iható vízért. A világnak nagy része azonban nincs ilyen szerencsés helyzetben, közel 2,2 milliárd ember ma sem jut biztonságos vízhez otthonában, 3 milliárdan pedig kiszolgáltatottak az országhatárokat átlépő víznek. 

Nem egy térségben csökken, vagy már el is tűnt a víz, van, ahol a még meglévő készletek oly mértékben szennyeződtek, hogy emberi célú felhasználásuk nem lehetséges. A fogyasztásra alkalmas víz szűkössége rábírhatja az embert a takarékos használatra, újszerű megoldások alkalmazására, de a vízhiány mindezen túl komoly konfliktusforrássá is válhat, amely az egyszerű szomszédjogi vitákon túlnőve akár országokat is szembe fordíthat egymással.

Az édesvíz kiemelkedően fontos természeti erőforrásunk, előfordulása, elérhetősége alapvetően meghatározó az emberi civilizációk alakulásában. Az egybehangzó szakértői véleményeken túl a mindennapi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hatására a vízszűkösség fokozódni fog. A konfliktusok elkerülésnek útja kétségtelenül az együttműködés, a minden érintett fél igényeinek figyelembevétele lehet.

A Föld számos országában – a kevés számú jó példa kivételével – még mindig a vízkészletek túlhasználata, szennyezésekkel szembeni védelmének elégtelensége a jellemző. Nem egy nemzetközi folyó vízhozamának hasznosítása során – helytelenül – a nemzeti érdekek kapnak elsőbbséget. 

Magyarország esetében sem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy nagy folyóink nem nálunk erednek, felszíni édesvízkészletünk 94%-a külföldről érkezik. Az Európai Unióban nálunk a legmagasabb a külső forrásból érkező vizeknek való kitettség. Belső megújuló vízkészletünk (azaz a hazai lefolyású vizek és felszín alatti vízkészletek, melyek utánpótlásának fő forrása a csapadékvíz) sajnálatos módon a második legalacsonyabb arányú az Európai Unióban. A bővizű folyóinktól távolabb eső területek zömmel már ma is vízben szegénynek minősülnek, és ezt a helyzetet az éghajlatváltozás következményei a jövőben vélhetően tovább rontják. Mindebből következően számunkra is biztonságpolitikai kérdést jelent a fenntartható vízgazdálkodás kialakítása.

Kulcsfontosságú a vízvisszatartási, vízmegtartási technikák alkalmazása, fejlesztése mind a mezőgazdaságban, mind a háztáji kertekben, sőt a városok, települések esetében is. Mindenhol a legmagasabb hatásfokkal kellene hasznosítani a lehulló csapadékot és a használt vizeket is. Mindezek mellett a rendelkezésre álló vizek – mint közjavak – minőségi védelme és takarékos hasznosítása sem megkerülhető feladat. Tudatosítanunk kell, hogy a vízkészleteken nem csupán a jelen, de a jövő generációkkal is osztozunk. Nekünk kell biztosítani, hogy a jelen és a jövő generációk is békésen élvezhessék a víz minden értékes cseppjét.