2/2025. számú elvi állásfoglalás a nemzetiségi kulturális jogok érvényesüléséről a muzeális intézményrendszerben

A nemzetiségi biztoshelyettes az elvi állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a vizsgálat célja nem az egyes muzeális intézmények ellenőrzése volt, hanem a működési környezetük általános szakmai adottságainak, eredményeinek és nehézségeinek feltérképezése, illetve a muzeális intézményrendszer nemzetiségi tartalmú kulturális javainak, értékeinek védelméhez szükséges feladatok, intézkedések további erősítése, fejlesztése.

A vizsgálat módszertanának kialakításakor a helyi és országos önkormányzatok, valamint a nemzetiségi képviselő és szószólók témakörhöz kapcsolódó tapasztalatai, jelzései fontos támpontot jelentettek. A nemzetiségi biztoshelyettes ugyanis a megkeresni kívánt intézmények körének meghatározásánál ugyanabba a nehézségbe ütközött, mint a korábbi kisebbségi ombudsman a 2010-es vizsgálatánál: a nemzetiségi vonatkozású muzeális intézményekről nincs egy átfogó, a Magyarországon fellelhető összes intézményt magába foglaló nyilvános és hiteles adatbázis.

Mindezekre figyelemmel, a vizsgálat keretében a nemzetiségi biztoshelyettes elsőként az országos nemzetiségi önkormányzatok elnökeit kereste meg. Az országos nemzetiségi önkormányzatokkal folytatott egyeztetések eredményeként, tapasztalataikat és javaslataikat felhasználva, 2023 júniusának végére elkészült a muzeális intézményrendszer nemzetiségi tartalmú vizsgálatához szükséges kérdőív és összeállításra került egy adatbázis a nemzetiségi tartalommal (is) rendelkező muzeális intézményekről.

A vizsgálat több mint két éven keresztül folyt, ennek keretében a biztoshelyettes 111 muzeális intézményhez juttatta el a kérdőívét. Végül 65 kérdőív érkezett vissza, emellett több olyan intézmény is volt, amelyek ugyan a kérdőívet nem küldték vissza, de személyes látogatás során a biztoshelyettes és a munkatársai a helyszínen részletes információt szereztek az intézmény nemzetiségi feladatairól. 
A kérdőíves vizsgálat mellett helyszíni látogatások keretében 2023-ban és 2024-ben a biztoshelyettes a munkatársaival 26 muzeális intézményt keresett fel, ahol strukturált interjúkat készítettek az intézmények vezetőivel, szakembereivel, illetve tájékozódtak azok működéséről. A biztoshelyettes találkozott továbbá a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkárával is, aki támogatta a vizsgálat lebonyolítását. Összességében közel 80 muzeális intézménytől érkezett adat és információ a működésükről, illetve a nemzetiségi kulturális javakat érintő tevékenységükről, a válaszadási arány tehát több mint 70 %-os volt.

Emellett fontos kiemelni, hogy a nemzetiségi biztoshelyettes A muzeális intézményrendszer nemzetiségi kulturális jogok érvényesítésében betöltött szerepéről egy konferenciát is szervezett 2024 novemberében az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában. A közel 20 szakértő részvételével megtartott szakmai találkozó lehetőséget teremtett arra, hogy az előzetesen megküldött szakmai anyag javaslatait és a felmerült problémákat a szakértő résztvevők átbeszéljék, kiegészítve az általuk tapasztalt egyéni és általános problémákkal, nehézségekkel. Mindezek mellett az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának Köznevelési, Kulturális és Egyházügyi Albizottsága 2024 decemberében ülést tartott, amelyen a testület tagjai részletesen és módszeresen áttekintették a témát, a nemzetiségi muzeális intézmények helyzetét, és ezen intézményeknek a hazai nemzetiségi közösségek kulturális jogainak érvényesítésében betöltött szerepét. 

A kérdőívek, a helyszíni vizsgálatok és a témában rendezett konferencia során beszerzett ismeretek minden esetben komplex módon engedtek betekintést a válaszadó konkrét infrastrukturális, erőforrásbeli és szakmai adottságaiba, emellett képet adtak a muzeális szakterület absztakt kérdéseivel és kihívásaival kapcsolatban is. 

A nemzetiségi biztoshelyettes az elvi állásfoglalásában először nemzetiségi jogi szempontból áttekintette a muzeális intézmények jogi szabályozását. Ezt követően a különböző szakmai besorolású muzeális intézmények feladatellátását két nagy csoportra bontva mutatta be. Külön foglalkozott az elsődlegesen vagy kizárólagosan nemzetiségi tartalmú muzeális intézményekkel (a nemzetiségi bázisintézményekkel, valamint nemzetiségi tájházakkal, köztük a működési engedély nélkül tevékenykedő tájházakkal is, valamint az országos önkormányzatok által fenntartott muzeális intézményekkel)  és külön a nem nemzetiségi jellegű, de ilyen feladatot is ellátó muzeális intézményekkel (országos múzeumokkal, vármegyei hatókörű városi múzeumokkal, területi vagy tematikus múzeumokkal, valamint egyéb települési önkormányzat által fenntartott  intézményekkel).
A jelentős mennyiségű leíró anyag rögzítése után a nemzetiségi biztoshelyettes kiemelten fontosnak tartotta, hogy a rendelkezésére álló adatok, információk elemzéséből következő leglényegesebb megállapításokat külön fejezetben is összefoglalja és a kapcsolódó javaslatokkal együtt bemutassa.

Az összefoglalás első részében olyan horizontális jellegű, általános témaköröket tekintett át és foglalt össze, amelyek valamennyi Magyarországon működő, kizárólagosan nemzetiségi feladatot, illetve nemzetiségi feladatot (is) ellátó muzeális intézményeket érinthetnek.

A nemzetiségi biztoshelyettes ilyen jellegű megállapításai a következők voltak:

1. Súlyos nehézséget okoz a múzeumi szférában az ott dolgozók alacsony munkabére, illetve a kiegészítő juttatások hiánya. Ez tulajdonképpen a közgyűjteményi szférát, kiemelten a muzeális intézmények munkatársait szakmai besorolástól és nemzetiségi tartalomtól függetlenül általánosságban érinti, a legnehezebb helyzetben azonban a vidéki, kisebb létszámú muzeális intézmények dolgozói vannak. Ezért álláspontja szerint olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek elősegítik, hogy a muzeális intézmények munkatársai megfelelő, az anyagi és erkölcsi megbecsülésüket tükröző munkabérrel rendelkezhessenek. Ehhez kapcsolódva súlyos probléma továbbá a muzeális intézményrendszerben dolgozó szakemberek, például a muzeológusok, restaurátorok, művészettörténészek, kiemelten a nemzetiségi szakemberek hiánya. A nemzetiségi bázisintézményekben, tájházakban, illetve más nemzetiségi tartalommal is rendelkező muzeális intézményekben különösen fontos lenne nemzetiségi nyelvet beszélő, használó és a nemzetiségi tájnyelveket is értő múzeumi szakalkalmazottak foglalkoztatása. Nemzetiségi nyelveket beszélő muzeológus szakemberek nemzetiségi bázisintézményekben, tájházakban, illetve egyéb, nemzetiségi tartalommal (is) rendelkező muzeális intézményekben történő alkalmazását elő kellene segíteni és támogatni esetlegesen nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjjal, gyakornoki rendszer kialakításával, nemzetiségi pótlékkal stb. 

2. A nemzetiségi kulturális jogok szabályozásával kapcsolatban hiányosságok ellentmondások és fogalmi tisztázatlanságok merültek fel. A Nemzetiségi törvény a nemzetiségi kulturális önigazgatás részeként, részletesen szabályozza a nemzetiségi muzeális intézmények, közgyűjtemények működésére vonatkozó kérdéskört. Ezzel szemben a kulturális terület hatályos joganyaga csak néhány helyen tartalmaz nemzetiségi tartalomra, nemzetiségi feladatellátásra vonatkozó egyértelmű rendelkezést. A jogi szabályozásban felmerülő ellentmondások feloldása érdekében fontos lenne a Nemzetiségi törvénnyel összhangban a Kulturális törvényben is rögzíteni a nemzetiségi feladatot ellátó közgyűjtemény/muzeális intézmény fogalmát, továbbá kiegészíteni a Kulturális törvény kulturális javakra vonatkozó definícióját, hogy abban kifejezetten szerepeljen a hazai nemzetiségi közösségek kultúrájára történő utalás is. 

3. A vizsgálat során szinte mindenhol felmerült a kulturális javak, gyűjtemények nemzetiségi tartalmának nyilvántartási hiányossága, a nemzetiségi tartalom, eredet kötelező rögzítésének szükségessége ugyanis nem szerepel a jogszabályokban. Megfelelő nyilvántartás nélkül azonban hatalmas veszteség érheti a hazai nemzetiségi közösségeket, ha ugyanis nincs nyilvántartva a nemzetiségi tartalom például a nem nemzetiségi jellegű muzeális intézményekben, akkor az olyan, mintha az adott gyűjteményi tárgynak, dokumentumnak nem is lenne nemzetiségi eredete, kötődése. Mindezekre figyelemmel szükség lenne olyan jogszabálymódosításra, amely a muzeális intézmények szakmai besorolásától és gyűjteményi típusától függetlenül kötelezővé tenné a hazai nemzetiségre vonatkozó nemzetiségi tartalom, eredet hagyományos nyilvántartási formákban és számítógépes nyilvántartásokban történő feltüntetését. A biztoshelyettesi javaslatnak nem az a célja, hogy például a nem nemzetiségi jellegű muzeális intézményekben külön tartsák nyilván a nemzetiségi gyűjteményi anyagokat, hanem az, hogy az egységes nyilvántartásokban minden esetben rögzítsék a nemzetiségi tartalmat, eredetet, utalást. Kiemelt érdek, hogy a gyűjteményi anyagok nyilvántartásának elkészítésekor ne vesszen el a hazai nemzetiségi közösségekre vonatkozó információ, emellett feltérképezhető legyen az egyes muzeális intézmények nemzetiségi tartalma, aránya. A kizárólagosan nemzetiségi feladatot ellátó muzeális intézmények esetében emellett célszerű lenne a nyilvántartásokban a gyűjteményi anyagok, adatok nemzetiségi nyelven, illetve tájnyelven történő megnevezését is rögzíteni.

4. A nemzetiségi biztoshelyettes vizsgálata alapján azt is megállapította, hogy a nemzetiségi tartalommal (is) rendelkező összes muzeális intézményről nincs egységes, hiteles és nyilvános nyilvántartás. A pontosság és átláthatóság érdekében olyan jogszabálymódosításra lenne szükség, amely kötelezően előírná a működési engedéllyel rendelkező muzeális intézmények számára, hogy minden évben tegyenek jelentést a gyűjteményi anyagaik hazai nemzetiségi közösséget érintő tartalmáról, arányáról, illetve az ilyen jellegű feladataikról, programjaikról a kultúráért felelős szaktárcának. Erre figyelemmel pedig kialakítható lenne egy központi nyilvános adatbázis, amelyben a hazai nemzetiségi közösségek kulturális javainak védelmével, bemutatásával foglalkozó, nemzetiségi feladatokat (is) ellátó valamennyi muzeális intézményre rá lehetne keresni a nemzetiségi keresőszó, illetve egy-egy nemzetiség nevének beírása esetén. 

5. A nemzetiségi biztoshelyettes azt is megállapította, hogy a szakfelügyeleti rendszer hatékony működése jelentős segítséget nyújthatna az elsődlegesen nemzetiségi feladatot ellátó muzeális intézményeknek, kiemelten a nemzetiségi tájházaknak is. A szakfelügyelők szerepköre egyébként a nemzetiségi feladatok ellátása szempontjából meghatározó jelentőségű lehetne azokban az intézményekben is, ahol a nemzetiségi gyűjtemények csak kisebb arányúak. A vizsgálat szerint azonban a nemzetiségi feladatellátás biztosításának körülményeit is érintő szakfelügyeleti vizsgálatok lebonyolításához nincs elegendő hozzáértő, nemzetiségi szaktudással rendelkező és nemzetiségi nyelvet is beszélő szakfelügyelő. A nemzetiségi biztoshelyettes az aktívabban, hatékonyabban működő szakfelügyeleti rendszer mellett külön is kiemelte az ingyenes és rendszeres szakmai tanácsadás szükségességét a nemzetiségi feladatot (is) ellátó muzeális intézmények, elsődlegesen a nemzetiségi tájházak és a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott muzeális intézmények számára.  Emellett új szakmai együttműködések kialakítására is szükség lenne, melynek keretében az országos és vármegyei hatókörű városi múzeumok, a nemzetiségi bázisiintézmények és nemzetiségi területekhez is értő szakfelügyelők, szakértők ingyenes tanácsot és konkrét segítséget nyújtanának azoknak a fenntartóknak, intézményi dolgozóknak, akik nemzetiségi feladatokat (is) ellátó muzeális intézményt szeretnének létrehozni, esetlegesen átvenni, vagy színvonalasan működtetni, fejleszteni, kiemelt figyelemmel a nemzetiségi kulturális javak megőrzésére, a nemzetiségi kulturális értékek közvetítésére. 

6. A forráshiányt, a finanszírozási problémákat minden muzeális intézmény kiemelt nehézségként jelezte. Az országos múzeumok kivételével a muzeális intézmények többsége kifogásolta, kevesellte az állami és a fenntartói támogatások összegét. A finanszírozási nehézségek – a beérkezett kérdőívek tanúsága szerint – az alacsony bérezés és a humánerőforrás hiánya mellett más területeken, például az infrastrukturális fejlesztések, felújítások, karbantartási munkálatok elmaradásában, raktározási és állományvédelmi hiányosságokban is súlyos problémákat okoztak. A biztoshelyettes álláspontja szerint a muzeális intézmények állami finanszírozásának az újragondolása, a támogatások növelése a nemzetiségi feladatok intenzívebb, hatékonyabb, magasabb színvonalú ellátása érdekében elkerülhetetlen.

7. A muzeális intézményrendszer megújítása, az inkluzív, élő muzeális intézmények létrehozása a nemzetiségi tartalommal rendelkező muzeális intézményeknél is nagyon fontos. Több muzeális intézmény is jelezte azonban, hogy egyfajta érdektelenséget tapasztaltak helyi szinten az intézményük kiállításaival, programjaival kapcsolatban. Ez összefügghet a pandémia időszakával is, ezt követően ugyanis több muzeális intézményben gondot okozott a csökkenő látogatói létszám és az érdeklődés hiánya a muzeális intézményekben szervezett személyes jelenléttel megrendezett programok iránt. Ezért is nagyon fontos, hogy a muzeális intézmények aktív kapcsolatot alakítsanak ki a településen élő lakosokkal, különösen az óvodás és iskoláskorú gyermekekkel, azok szüleivel. Egyre hangsúlyosabb ugyanis a nemzetiségi kulturális javak megőrzése, bemutatása mellett a közönségkapcsolati és a múzeumpedagógiai feladatok ellátása, az adott helyi nemzetiségi közösség minél erőteljesebb bevonása a muzeális intézményi programok/projektek interaktív megvalósításába.
A múzeumok látogatottságának csökkenését, a digitális kor kommunikációs kihívásait különböző módszerekkel próbálják a muzeális intézmények ellensúlyozni. A látogatók megszólításának sajátos műfaja az „élő múzeum” vagy „élő történelem” módszer. A nemzetiségi biztoshelyettes a beérkezett kérdőívek és helyszíni látogatások alapján számos izgalmas projektet, eseménysorozatot és jó gyakorlatot ismert meg. A jó példák és gyakorlatok megosztását azonban nagyon fontosnak tartaná, ezért egy olyan online felület létrehozását javasolja, ahol sikeres nemzetiségi tartalmú muzeális intézményi projektek, események, jó gyakorlatok megosztására nyílna lehetőség. Az általános jellegű, horizontális megállapításokat követően a nemzetiségi biztoshelyettes különböző szakmai besorolású muzeális intézmények speciális problémáival is foglalkozott. 

8. A hét nemzetiségi bázisintézmény esetében többek között megállapította, hogy hiányos a nemzetiségi bázisintézmények szabályozása, elmaradt a tevékenységükre vonatkozó speciális nemzetiségi feladatok részletes és pontos meghatározása, illetve ehhez kapcsolódó finanszírozási háttér biztosítása. Hiányzik a speciális működési és alkalmazási feltételek megállapítása is, sok esetben a szakmai besorolásuk szintén nehézséget okoz a nemzetiségi feladatok általánosabb jellegű, országos gyűjtőterületként történő ellátásában. Emellett konkrét javaslatokat is megfogalmazott egyes bázisiintézmények számára, azok fejlesztési, finanszírozási lehetőségeinek elősegítése érdekében.
A nemzetiségi tájházaknak a hazai nemzetiségek kulturális örökségének megőrzésében kiemelkedő szerepük van, hiszen az elsődlegesen vagy kizárólagosan nemzetiségi feladatokat ellátó muzeális intézmények többsége a nemzetiségi tájházak kategóriájába sorolható. A nemzetiségi biztoshelyettes javasolja többek között, hosszabb távon újra kellene gondolni a tájház fogalmát, szakmai tartalmát, és alkotni kellene egy önálló jogi definíciót a tájházakra vonatkozóan, a szakmai szervezetek által megfogalmazott szakmai kritériumokra, és az időközben bekövetkezett változásokra is figyelemmel. A beérkezett válaszok szerint súlyos probléma, hogy a nemzetiségi tájházak között jelentős számú azoknak az intézményeknek a száma, amelyek nem rendelkeznek működési engedéllyel.  A nemzetiségi tájházak folyamatos és színvonalas működéséhez elengedhetetlenül szükséges a finanszírozási lehetőségeik és feltételeik újragondolása, bővítése. Egyrészt a működési engedéllyel nem rendelkező tájházaknak a működési engedély megszerzéséhez külön támogatási és pályázati lehetőségekre lenne szükségük. A működési engedéllyel rendelkező tájházak esetében pedig azok folyamatos működését és fejlesztését kellene garantálni, többek között minden évben igénybe vehető állami támogatás biztosításával. Ezáltal feltehetőleg elő lehetne segíteni azt is, hogy nemzetiségi tájházakban biztosítva legyen a nemzetiségi nyelven, illetve nemzetiségi tájnyelvi dialektusban történő nyilvántartás, vagy a kiállított gyűjteményi anyagok nemzetiségi nyelven történő feliratozása. A nyilvántartás nemzetiségi tartalmat és nemzetiségi nyelvet érintő hiányosságai hosszabb távon bepótolhatatlan veszteséget eredményezhetnek a nemzetiségi tájházak esetében is.
A nemzetiségi biztoshelyettes a kulturális autonómia következetes megteremtése és ehhez kapcsolódóan a kulturális nemzetiségi jogok fejlesztése érdekében kiemelten fontosnak tartja az országos nemzetiségi önkormányzatok intézményfenntartói feladatkörét. A vizsgálata során a biztoshelyettes többek között bemutatta hat országos nemzetiségi önkormányzat működési engedéllyel rendelkező muzeális intézményét. Emellett arra is kitér, a jelenlegi szabályozás alapján, kiemelt figyelemmel a Nemzetiségi törvényre, a nemzetiségi önkormányzatoknak milyen lehetőségük van arra, hogy megfelelően tájékozódhassanak, javaslatot tehessenek, és szükség szerint véleményt alkothassanak, egyetértési jogot gyakorolhassanak az állami fenntartású országos múzeumok, illetve a megyei jogú városok által fenntartott vármegyei hatókörű városi múzeumok, a többnyire városi fenntartású területi vagy tematikus múzeumok, illetve a helyben működő települési önkormányzati fenntartású egyéb muzeális intézmények (közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek) nemzetiségi kulturális javainak védelmével, bemutatásával és közvetítésével kapcsolatos feladatok ellátásáról.

9. A biztoshelyettes a nemzetiségi kulturális jogok érvényesítése szempontjából azoknak a múzeumoknak, muzeális intézményeknek a tevékenységét is áttekintette, amelyek elsődlegesen nem nemzetiségi feladatot ellátó közgyűjtemények, de országos múzeumként, illetve vármegyei hatókörű városi múzeumként, továbbá települési önkormányzati fenntartású muzeális intézményként nemzetiségi tartalmú feladatokat is ellátnak, vagy a jövőben indokolt lenne ellátniuk. A 3 vizsgált országos múzeum és a 19 vármegyei hatókörű városi múzeum esetében a biztoshelyettes álláspontja szerint célszerű lenne átgondolni – azok tevékenységének jelentősége miatt is – hogy a hazai nemzetiségeket érintő feladataikat, vállalásaikat, hogyan lehetne rögzíteni és megjeleníteni a vonatkozó jogszabályokban és a szakmai dokumentumokban. Fontos azonban hangsúlyozni, a nem nemzetiségi jellegű, de ilyen feladatot is ellátó, vállaló múzeumok esetében, hogy a jelenlegi állami támogatási részt ki kellene bővíteni többletforrással, ami jelentős motivációt jelenthetne a nemzetiségi tartalom kiteljesítésére és új nemzetiségi feladatok vállalása tekintetében. Az állam a nemzetiségi kulturális javak megőrzése és védelme szempontjából felmerülő intézményvédelmi kötelezettségét a már meglévő feladatai kiterjesztésével, kiegészítésével is megvalósíthatná. Mindezekre figyelemmel a biztoshelyettes az országos múzeumok, és vármegyei hatókörű városi múzeumok esetében is megfontolandónak tartja a nemzetiségi feladatok kötelező ellátása érdekében új jogalkotási javaslat megfogalmazását. A nem nemzetiségi jellegű muzeális intézmények közül a nemzetiségi tájházakhoz hasonlóan a legnagyobb kihívással a nem fővárosi székhelyű települési önkormányzati fenntartású területi, tematikus múzeumoknak, és még inkább a kisebb méretű közérdekű muzeális gyűjteményeknek és kiállítóhelyeknek kell szembenézniük. A fenntartó önkormányzatok anyagi gondokkal küszködnek, melynek következtében többnyire a muzeális intézmények is nehezebb körülmények között működnek. Fontos lenne, ha a nemzetiségi gyűjteményi anyagokkal rendelkező, illetve a nemzetiségi feladatokat is vállaló városi fenntartású muzeális intézmények több szakmai segítséget kaphatnának az országos és vármegyei hatókörű városi múzeumoktól, nemzetiségi bázisintézményektől, esetlegesen az érintett országos nemzetiségi önkormányzatoktól vagy azok intézményeitől. A legfontosabb kérdés azonban az, hogyan lehetne ezeknek a muzeális intézményeknek a finanszírozását biztosítani – például évenkénti magasabb támogatással, pályázati lehetőségekkel – úgy, hogy működőképesek maradjanak és szakmai fejlesztésre is lehetőségük nyíljon.

Végezetül a nemzetiségi biztoshelyettes megállapította, hogy az elvi állásfoglalásban feltárt és jelzett problémák, szabályozási hiányosságok, ellentmondások, illetve jogalkalmazási nehézségek összeségében akadályozzák a muzeális intézményi szférában a nemzetiségi kulturális jogok érvényesülését, amelyek a hazai nemzetiségi közösségek alapvető jogainak megsértésével vagy azok megsértésének közvetlen veszélyével járhatnak, visszásságot okozva. Erre figyelemmel az elvi állásfoglalásához kapcsolódóan – az alapjogi visszásságok megszüntetése, illetve a feltárt visszásságok, problémák és akadályok felszámolása, illetve azok jövőbeni megelőzése érdekében – a biztoshelyettes 29 szakmai javaslatot fogalmazott meg, ezek többségében a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkárát kéri fel további intézkedésre. A szakmai javaslatok érintik azonban a Néprajzi Múzeumot és a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot is, ahonnan a nemzetiségi biztoshelyettes jelentős szakmai segítséget kapott az elvi állásfoglalása elkészítéséhez. Emellett vannak olyan konkrét szakmai javaslatok, amelyek a muzeális intézményeket fenntartó önkormányzatokat célozzák meg. A nemzetiségi biztoshelyettes az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága, valamint az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége elnökétől pedig azt kérte, hogy a szakmai tapasztalataik, észrevételeik és javaslataik megosztásával támogassák az elvi állásfoglalásban foglalt javaslatok végrehajtását és megvalósítását a felkért felelősökkel, kiemelten Kulturális és Innovációs Minisztériummal együttműködve.

A szakmai javaslatokkal kapcsolatban a biztoshelyettes azt is hangsúlyozza, hogy számos hiányosság olyan jellegű szakmai kérdésekkel kapcsolatos, amelyekben nem feladata és nincs is speciális szakmai kompetenciája megoldási lehetőségeket felvázolni, ezért a javaslatai elsődlegesen a felvetett problémák továbbgondolására, a jogalkalmazási gyakorlatok megváltoztatásának, illetve a jogszabálymódosításoknak a megfontolására, továbbá azok szakmai előkészítésére vonatkoznak.

Az elvi állásfoglalás teljes szövege itt olvasható.