Asset Publisher

null A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes üzenete a Holodomor 90. évfordulója alkalmából

A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes üzenete a Holodomor 90. évfordulója alkalmából

A Holodomor (Голодомор) az 1932-33 között bekövetkezett tömeges és totális ukrajnai éhínség elnevezése, közvetlen halálos áldozatainak számát mintegy 7 millió fő. A történészek többsége ma már egyetért abban, hogy az éhínség fő okozója nem egy természeti katasztrófa, hanem a Szovjetunió politikai vezetésének szisztematikus tevékenysége volt. 1993-ban elsőként az észt parlament nevezte a nagy éhínséget a szovjet politikusok által elkövetett genocídiumnak, példájukat pedig azóta a világ 22 országa, valamint 2004-ben a Katolikus Egyház, 2008-ban pedig Konstantinápolyi Ortodox Egyház is követte.

A Magyar Országgyűlés éppen 20 évvel ezelőtt, 2003. november 26-án, a 129/2003. (XI. 26.) OGY határozatába ismerte el a Holodomort, mint az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtást és fejezte ki szolidaritását, együttérzését az ártatlan áldozatok hozzátartozói, leszármazottai felé.

A Holodomor 90. évfordulója alkalmából a hazai ukrán közösség tagjai, valamint a háború elől menekülők és szolidaritást vállalók november 22-én „A Holodomor emlékezete” című tudományos konferenciával, november 24-én pedig a Kárpátaljai Állami Népi Együttes Requiem ősbemutatója révén emlékeztek.

Nemzetiségi ombudsmanhelyettesként hivatalbeli elődeimhez hasonlóan következetes és határozott álláspontom, hogy a nemzetiszocialista és a szovjet hatalom által elkövetett népirtások minden érintettjéről nemcsak rendszeresen meg kell emlékeznünk, hanem fel kell hívnunk a figyelmet az azokhoz vezető történelmi folyamatokra, emberi és társadalmi bűnökre is. A korábbi századok során felhalmozott előítélet és gyűlölet, az élet szinte minden területén alkalmazott diszkriminációs mechanizmusok, az ezzel összefüggő társadalmi közöny egyenes következménye volt az ukrán nép történelmi tragédiájának is.

A politikai, gazdasági és környezeti válságok, különösen a szomszédságunkban tomboló pusztító háború elől menekülők százezrei arra figyelmeztetnek minket, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben élőket fenyegető tragédiák nem pusztán a múlt árnyai. Egységes kiállás szükséges annak érdekében, hogy az ilyen szörnyű cselekmények soha ne merüljenek feledésbe, és soha ne ismétlődhessenek meg. Az emberi élet és méltóság védelme a közszereplők kiemelt felelőssége, hiszen a közvéleményhez intézett megszólalásaikkal a meglévő társadalmi folyamatokat bármilyen irányban felerősíthetik, személyes példájukkal, megnyilvánulásaikkal hozzájárulhatnak a közbeszéd színvonalának emeléséhez, de a negatív tendenciák felerősödéséhez is.