Az alapvető jogok biztosának és a jövő nemzedékek szószólójának közös közleménye a környezetvédelmi világnap alkalmából

Az ENSZ Közgyűlése több mint fél évszázada jelölte ki június 5-ét környezetvédelmi világnapnak, melyet 1973 óta minden évben megünneplünk. Napjainkban az esemény lehetőséget ad arra, hogy többek között olyan környezetvédelmi problémákra hívja fel a figyelmet, mint a levegőszennyezés, a vadon élő fajok illegális kereskedelme, a fenntartható fogyasztás, élelmiszerbiztonság vagy a műanyagok jelentette környezetszennyezés. Az idei év témája – kapcsolódva az ENSZ elsivatagosodás és aszályok elleni küzdelemről szóló egyezménye elfogadásának 30. évfordulójához – a földterületek helyreállítása, valamint az elsivatagosodással és aszályokkal szembeni ellenállóképesség növelése. Az ehhez kapcsolódó szlogen: „A mi földünk. A mi jövőnk. A mi nemzedékünk állítja helyre.”
Bolygónk fajainak közel 60%-a él a talajban, melynek következtében ez a legváltozatosabb élőhely. Az egészséges talajok jelentős mennyiségű szén-dioxid és víz megkötésére képesek, támogatva az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. A sivatagok, melyek minden kontinensen megtalálhatók, a bolygó szárazföldi területeinek jelenleg húsz százalékát foglalják el, és területük egyre csak növekszik. E területek sem lakatlanok, számos fajnak adnak otthont, azonban az emberi civilizáció számára komoly korlátot jelentenek. Sikeres példák – mint a nagy zöld fal kezdeményezés a Száhel-övezetben – bizonyítják ugyanakkor, hogy még a sivatagtól is lehet területeket visszahódítani.
Hazánk az éghajlatváltozásnak fokozottan kitett régióban helyezkedik el. Bár a sivatagok kritériumát jelentő 200 milliméternél jóval több csapadék esik éves átlagban, ennek egyenlőtlen a tér- és időbeli eloszlása, valamint a folyamatosan csökkenő talajvízszint miatt az ország területének 13 százalékát fenyegeti az elsivatagosodás veszélye. A Duna-Tisza között elterülő Homokhátság 2020 óta hivatalosan is félsivatagnak számít, mivel ezen a területen több víz párolog el és távozik egyéb csatornákon, mint amennyi csapadék hullik. 
Hazai megújuló vízkészletünk 94%-a külföldről érkezik, s csupán 6%-a – a lehulló és elpárolgó csapadék különbsége – belső eredetű. Így bár teljes megújuló vízkészletünk egy főre vetítve a hetedik legmagasabb az Unióban, belső megújuló vízkészletünk viszont a második legalacsonyabb. Egy főre eső 621 köbméteres értéke pedig kifejezetten vízhiányos állapotnak számít a nemzetközi sztenderdek alapján. Ráadásul a befolyó vizeket sem hasznosítjuk jól. Hazánk vízmérlege tartósan negatív, azaz évről-évre 5-7 köbkilométerrel több víz távozik az országból, mint ami befolyik. Az elmúlt évtizedek azon szemlélete tehát, mely szerint a vizeket minél előbb el kell vezetni egy területről, tovább már nem tartható, helyette leginkább a természetes vízmegtartó megoldásokat kell előtérbe helyezni. Keresnünk kell az ár- és belvizekkel szembeni védekezés új módozatait. Gyökeres szemléletváltásra van szükség a társadalom minden csoportjában, hogy a jövőben az ország alkalmazkodni tudjon a változó éghajlat következtében megváltozó csapadékviszonyokhoz és visszafordítsuk az elsivatagosodás folyamatát.
Ígéretes kísérletek folynak szerte az országban a vízmegtartás területén, melyek széles körben történő megismertetése, a tapasztalatok megosztása támogathatja a minél gyorsabb társadalmi szemléletváltást. Az alapvető jogok biztosa és a szószóló arra emlékeztetnek, hogy az Alaptörvény P) cikke alapján a vízkészlet a nemzet közös örökségét képezi, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében minél többet meg kell tartanunk a hazánkon átfolyó, valamint az itt lehulló vizekből. A legjobb mód a talajban történő tárolás, éppen ezért a természetalapú vízmegtartási alternatívákat érdemes előnyben részesíteni. Ezek olyan, az élővilágból kölcsönzött praktikákon alapulnak, melyek – túlmutatva az akut problémák kezelésén – tartós megoldásokat kínálnak az ökológiai környezet számára. E lehetőségek megtalálásához és kivitelezéséhez érdemi párbeszédre van szükség a társadalom különböző érdekcsoportjai között, hogy kölcsönösen előnyös intézkedések születhessenek. A probléma és a megoldás nem szűkíthető le a mezőgazdaság területére, ide tartoznak a jobb vízgazdálkodást célzó intézkedések, a természeti tájak, az időszakosan vízzel borított területek regenerálása, vagy akár a tudatos erdőgazdálkodás az erdő vízmegkötő képességének növelése érdekében és a településeken az esővizek összegyűjtése, felhasználása.
A környezetvédelmi világnap idei mottója szerint mi vagyunk az a nemzedék, mely még esélyt kapott, hogy helyrehozza a múltban elkövetett hibákat vagy enyhítse azok hatásait. Keressük együtt a megoldásokat, és tegyünk közösen területeink helyreállítása, élhetőbbé tétele érdekében!