Az egyenlő bánásmód követelménye – a megtorlás kivételével – akkor sérül, ha egy személyt vagy csoportot valamilyen vélt vagy valós védett tulajdonsága miatt ér hátrány. A védett tulajdonságok körét az Ebktv. határozza meg.

• nem, illetve ennek megfelelő identitás,
• faji hovatartozás,
• bőrszín,
• nemzetiség,
• nemzetiséghez való tartozás,
• anyanyelv,
• fogyatékosság,
• egészségi állapot,
• vallási vagy világnézeti meggyőződés,
• politikai vagy más vélemény,
• családi állapot,
• anyaság (terhesség) vagy apaság,
• szexuális irányultság,
• életkor,
• társadalmi származás,
• vagyoni helyzet,
• foglalkoztatási jogviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
• érdekképviselethez való tartozás,
• egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző.

A felsorolásban utolsóként szereplő egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző körében a törvényi felsorolásban nem szereplő, de azokhoz jellegében hasonló tulajdonságok, jellemzők vehetőek figyelembe védett tulajdonságként.

Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme megvalósulhat közvetlen hátrányos megkülönböztetés, közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés (szegregáció) és megtorlás formájában.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha egy személyt vagy csoportot valamely valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés az a mulasztás is, ha valamely védett tulajdonsággal rendelkező (pl. fogyatékos) személyek esélyegyenlőségének megvalósítása érdekében jogszabály kötelezettséget ír elő (például akadálymentesítést, sajátos nevelési igényű gyermek számára fejlesztést), és annak az arra kötelezett nem tesz eleget.

Közvetett hátrányos megkülönböztetés a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő és látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely valamely védett tulajdonsággal rendelkező személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport volt, van, vagy lenne.

Zaklatást valósít meg az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek valamely védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása az adott személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

Jogellenes elkülönítésről van szó, ha valamely védett tulajdonság alapján egyes személyeket, vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától – anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönítenek.

Megtorlást valósít meg az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

Az egyenlő bánásmód követelménye érvényesítésének legjellemzőbb területei a foglalkoztatás, a szociális biztonság, az egészségügy, a lakhatás, az oktatás, az áruk forgalmazása és a szolgáltatások igénybevétele. 

Fontos, hogy nem minden védett tulajdonságon alapuló hátrányokozás sérti az egyenlő bánásmód követelményét, törvény ún. kimentési szabályokat is tartalmaz. Így az Ebktv. 7. § (2) bekezdése szerint nem diszkriminatív az a rendelkezés, amely

a) a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos,

b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.

Ez a kimentési szabály nem alkalmazható azonban a faji hovatartozáson, bőrszínen, nemzetiségen, valamint nemzetiséghez való tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint jogellenes elkülönítés esetében (Ebktv. 7. § (3) bekezdés).

A foglalkoztatás körében nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az alkalmazáskor a munka vagy a munkakörülmények természete alapján indokolt, tényleges és meghatározó szakmai feltételre alapított, jogszerű célt követő és azzal arányos megkülönböztetés, illetve a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés (Ebktv. 22. § (1) bekezdés). A munka díjazásával kapcsolatban azonban a nemen, a faji hovatartozáson, bőrszínen, nemzetiségen, valamint nemzetiséghez való tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést nem lehet kimenteni (Ebktv. 22. § (2) bekezdés)

Végezetül az előnyben részesítés is igazolhatja a védett tulajdonságon alapuló különbségtételt, ennek részletes szabályait az Ebktv. 11. §-a tartalmazza.  Ennek alapján nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy a párt ügyintéző és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesül. Fontos azonban, hogy az előnyben részesítő rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.

Az egyenlő bánásmód követelményét a közszféra valamennyi szereplője (a magyar állam, a helyi és nemzetiségi önkormányzatok, ezek szervei, a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, a közalapítványok, köztestületek, valamint munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szervezetei, a közszolgáltatást végző szervezetek, a köznevelési intézmények, a szakképző intézmények és a felsőoktatási intézmények, a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyek és intézmények, a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közművelődési intézmények, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíj pénztárak, az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók, a pártok, valamint minden egyéb költségvetési szerv) köteles betartani (Ebktv. 4. §).

Ugyancsak köteles betartani az egyenlő bánásmód követelményét az adott tevékenysége során, aki valamilyen szolgáltatást nyújt, vagy árut forgalmaz, valamennyi munkáltató a foglalkoztatás során, és mindenki, aki állami támogatásban részesül a támogatás felhasználása során (Ebktv. 5. §).

Fenti szervezetek, személyek ellen lehet kérelmet benyújtani.

Nem folytatható eljárás családjogi, hozzátartozók közötti jogviszonyokban, vallási közösségek hitéleti tevékenységével összefüggésben, illetve csak meghatározott esetekben folytatható eljárás szervezetek tagjai közötti, tagsággal összefüggő jogviszonyokban. Általában természetes személlyel szemben nem folytatható eljárás, mert ők jellemzően nem kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét (pl. munkatárs, szomszéd, járókelő). Kivételesen azonban természetes személy is köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét és folytatható vele szemben eljárás, ilyen pl. ha egy egyéni vállalkozó nyújt szolgáltatást, foglalkoztat munkavállalókat, vagy valaki nyilvánosan hirdeti kiadásra ingatlanát.

Az egyenlő bánásmód követelményét a Magyarország területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben be kell tartani.

Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének kivizsgálása iránti kérelmet főszabályként maga a jogsérelmet szenvedett személy nyújthatja be. A jogsérelmet szenvedett személy mind a kérelem benyújtására, mind az eljárásban való képviseletére bárkit meghatalmazhat, ebben az esetben a képviselő részére adott meghatalmazást csatolni kell. A meghatalmazást két tanú előtt kell aláírni. A jogsérelmet szenvedett személy képviseletét elláthatja valamely civil és érdek-képviseleti szervezet is, akinek a meghatalmazáson túl az alapszabályát vagy alapító okiratát is csatolnia kell a kérelemhez.

Amennyiben kiskorú személyt ér diszkrimináció, úgy a kérelmet a törvényes képviselője (szülő) nyújthatja be.

Civil és érdekképviseleti szervezet akkor is nyújthat be kérelmet az Ebktv. 18. § (3) bekezdése alapján, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan védett tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. Az erre jogosult civil- és érdek-képviseleti szervezet fogalmát az Ebktv. 3. § (1) bekezdés e) pontja a következőképpen határozza meg: az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti civil szervezet, amelynek alapszabályában, illetve alapító okiratában a szervezet céljai között a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének, illetve társadalmi felzárkózásának elősegítése vagy a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt emberi és állampolgári jogok védelme szerepel, valamint az adott nemzetiség tekintetében a nemzetiségi önkormányzat, továbbá a munkavállalók anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeivel összefüggő ügyeiben a szakszervezet. A civil és érdekképviseleti szervezetnek ebben az esetben is be kell csatolnia alapszabályát, vagy alapító okiratát, melyben a szervezet céljai, feladatai között szerepelnie kell az ügyben releváns védett tulajdonsággal rendelkezők jogvédelmének.

Az alapvető jogok biztosa ún. jogvitás közigazgatási hatósági eljárást folytat le, melynek szabályait az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényen (a továbbiakban: Ebktv.) kívül  az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) tartalmazza.

A hatósági eljárás lényegesen különbözik az alapvető jogok biztosának ombudsmani eljárásától, melynek eredményeként, ha az alapvető jogok biztosa visszásságot állapít meg, jelentésében ajánlást tesz, illetve más szervek (pl. Alkotmánybíróság, ügyészség, nyomozóhatóság, jogszabályt előkészítő szerv) eljárását kezdeményezheti, döntése azonban jogi úton nem kikényszeríthető, szankciót közvetlenül nem alkalmazhat, jelentésével szemben jogorvoslat nem vehető igénybe.

A hatósági eljárásban ügyfél mind a kérelmező, mind pedig a bepanaszolt (eljárás alá vont), őket az Ákr. szerinti ügyféli jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik. A jogsértés megállapítása esetén az Ebktv.-ben meghatározott szankciók alkalmazhatók, az eljárásban meghozott döntéssel szemben az Ákr. szerinti jogorvoslat (közigazgatási per) áll rendelkezésre.

Lényeges különbség a két eljárás között az is, hogy a hatósági eljárás lefolytatásának határidejét jogszabály írja elő, ezzel szemben az Ajbt. szerinti ombudsmani eljárást az alapvető jogok biztosa a saját maga által megszabott ügyintézési határidőben folytatja le.

A hatósági eljárás akkor indítható meg, ha a jogsértésről való tudomásszerzéstől számított egy év, és a jogsértés bekövetkezésétől számított három év még nem telt el.

A hatósági eljárás a kérelem megérkezésének időpontjában indul, az eljárási határidő 75 nap, kivételesen, kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége esetén legfeljebb 45 nap. Az eljárási határidőbe nem számít bele az eljárás felfüggesztésének, szünetelésének és az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének időtartama.

A kérelem hiányossága esetén az alapvető jogok biztosa hiánypótlást bocsát ki, illetve a kérelmezőt az eljárás során a későbbiekben is felhívhatja nyilatkozattételre. Az eljárás alá vontat értesíti az eljárás megindításáról és felhívja, hogy a kérelemre tegyen nyilatkozatot, terjessze elő bizonyítási indítványait.

Szükség szerint az alapvető jogok biztosa tárgyalást tart (ennek helyszíne főszabályként a kérelmező lakóhelye, székhelye szerinti polgármesteri hivatal), tanút, szakértőt hallgat meg, helyszíni szemlét tart, tesztelést alkalmaz. Az alapvető jogok biztosa az eljárásban megkísérli a felek közt egyezség létrehozását.

Az eljárásban az ún. osztott bizonyítás alkalmazandó. Ennek alapján a kérelmezőnek az eljárás megindításához csak valószínűsítenie kell, hogy hátrány érte, illetve hogy annak bekövetkeztekor rendelkezett az általa hivatkozott védett tulajdonsággal. A civil és érdekképviseleti szervezetnek azt kell valószínűsítenie, hogy a meghatározott védett tulajdonsággal rendelkező, jogsérelmet szenvedett csoportot hátrány érte, vagy a hátrány bekövetkeztének közvetlen veszélye fenyeget. Ha a kérelmező ezeket valószínűsítette, az eljárás alá vontnak kell bizonyítania, hogy a kérelmező által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

Az alapvető jogok biztosának Ebktv. alapján folytatott közigazgatási hatósági eljárást befejező döntései a következők lehetnek:

• kérelmet visszautasító végzés: ha az eljárás törvényben meghatározott feltételei hiányoznak (pl. nem diszkriminációs ügyről van szó; a bepanaszoltra nem terjed ki az Ebktv. hatálya; a kérelem idő előtti vagy elkésett; az ügyet hatóság vagy bíróság már elbírálta)
• eljárást megszüntető végzés: pl. ha a kérelmet vissza kellett volna utasítani; ha a kérelmező a hiánypótlási felhívásra nem nyilatkozott vagy kérelmét visszavonta;
• egyezséget jóváhagyó határozat: ha az ügyfelek között egyezség jött létre, amely megfelel az Alaptörvénynek és a jogszabályoknak, kiterjed a teljesítési határidőre, valamint az eljárási költség viselésére is, és az ügyfelek az egyezség jóváhagyását és határozatba foglalását kérik. A határozatba foglalt egyezség közigazgatási úton végrehajtható.
• jogsértést megállapító határozat: ha az eljárás eredményeként megállapítható, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét
• kérelmet elutasító határozat: ha az eljárás eredményeként nem állapítható meg, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.

A jogsértés megállapítása esetén a következő szankciók alkalmazhatók a jogsértővel szemben:

• a jogsértő állapot megszüntetésének elrendelése;
• a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltása;
• a jogsértést megállapító, véglegessé vált határozat nyilvános közzététele a  jogsértő közérdekből nyilvános adatainak kivételével személyazonosításra alkalmatlan módon;
• bírság kiszabása ötvenezertől hatmillió forintig terjedő összegben;
• külön törvényben meghatározott jogkövetkezmény alkalmazása.

Az alapvető jogok biztosának eljárásáért illetéket vagy szolgáltatási díjat nem kell fizetni, a kérelmező a kérelem elutasítása esetén is csak akkor kötelezhető az eljárási költségek viselésére, ha a rosszhiszeműsége az eljárásban megállapításra került (Ebktv. 16. § (4) bekezdés).