null Emlékezés a romák elleni gyilkosságsorozat áldozataira a tatárszentgyörgyi tragédia napján

Február 23-a immár 14 éve egy felfoghatatlan barbár bűncselekmény évfordulója, amely emlékezésre és egyben önvizsgálatra késztet minden jóérzésű és felelős személyt. 

2009-ben ezen a napon saját udvarukon hidegvérrel lelőtték a roma származású Csorba Róbertet és hatéves kisfiát. Az esemény a 2008-2009 során romák ellen elkövetetett etnikai indíttatású támadássorozat egyik színhelye volt. A hat emberéletet követelő bűncselekmények során összesen 78 lövést adtak le, 7 helyszínen összesen 11 gyújtópalackot dobtak el, és további öt súlyos sérült mellett összesen 55 ember testi épségét veszélyeztették.

A példátlan rasszista gyilkosságsorozat akkor megrázta a társadalmat, az elkövetőket később elfogták, elítélték és azóta hasonlóan megrázó bűncselekmény nem történt Magyarországon. 

Mégis maradtak régi kérdések, és felmerültek új dilemmák is. Remélhetjük-e vajon, hogy az elkövetett szörnyűségek hatására valóban történt pozitív irányú változás a társadalomban? Megtörtént-e az erőszak elítélése és az ártatlan áldozatok emlékének ápolása mellett az eseményekhez vezető folyamatok elemzése, a tanulságok összegzése, a valódi szembenézés? Megerősödött-e közösségeinkben az a védőháló, ami csírájában elfojtja a rasszista indulatok megjelenését, az olyanokét, amelyek szélsőséges esetben akár fizikai erőszakhoz is vezethetnek? 

Szomorú körülmény, hogy a rasszista indíttatású, szélsőségesen erőszakos fizikai cselekmények adminisztrált számának csökkenése mögött nem a tolerancia erősödése, illetve a roma közösség társadalmi befogadásának általános javulása áll. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a tizenöt évvel korábbi gyilkosságsorozat nyomán bevezetett fokozott rendészeti intézkedések hatására a rasszista indulatok megnyilvánulása jelentős részben áttevődött a közösségi média virtuális terébe. Az online gyűlöletbeszéd térnyerése figyelmeztető jel mindannyiunk számára, hiszen a közösségi médiafelületek minden múltbéli kommunikációs eszköznél hatékonyabb lehetőséget kínálnak az embertelen eszmék és indulatok terjesztésére. Történelmi tanulság, hogy bármely nemzetiség, illetve más személycsoport elleni fizikai erőszak megjelenését legtöbbször megelőzi az ellenük irányuló dehumanizáló gyűlöletbeszéd erősödése.

Ezért arra kell törekednünk, hogy a humánum, a tolerancia és a befogadás hangja az online térben is érthetően és hangosan szóljon! Közös felelősségünk, hogy társadalmunkban a rasszista gyilkosságok semmilyen formában és egyetlen kisebbséggel szemben se ismétlődhessenek meg.