null A nemzetiségi ombudsmanhelyettes közleménye a roma kultúra világnapja alkalmából

A koronavírus-világjárvány idején a Magyarország bizonyos régióiban a jelenlegi veszélyhelyzettől függetlenül is nehéz körülmények között élő, nélkülöző roma családok is rendkívüli kihívásokkal szembesülnek, és segítségre szorulnak – erre hívja fel a figyelmet a roma kultúra magyar és egyetemes értékei, valamint a következő generációk előtt álló lehetőségek mellett Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsmanhelyettes, egyetemi tanár a roma kultúra világnapja alkalmából.

Az ENSZ harminc évvel ezelőtti döntése alapján április 8-a a roma kultúra világnapja. 1971-ben ezen a napon rendezték meg Londonban az első Roma Világkongresszust, amely a roma identitás formálása és formálódása útján tett első jelentős nemzetközi lépésről, és a roma kultúra egyetemes elismeréséről is szólt. 

1971. április 8-a mérföldkő volt a világszerte élő roma közösségek számára. A különböző roma népcsoportok képviselői közös céljaikat felismerve ekkor határozták el, hogy a jövőben folyamatosan és egyre szorosabban együttműködnek a roma kultúra, valamint a közös érdekeik nemzetközi közéletben való megerősítése érdekében. Emellett a közös kultúrkincsükből megalkották a roma nemzet jelképeit és himnuszát, valamint az Opre Roma! (Fel, Cigányok!) jelmondatot.

A világnap egyben a hazai roma közösség kultúrájának ünnepe is. Az elmúlt évtizedekben a roma értelmiség, a roma szakemberek új generációja jelent meg, tagjaik elméleti és gyakorlati szakemberként, művészként, lelkészként, rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagjaként vagy éppen fizikai munkásként segítették Magyarország fejlődését. Eredményeikkel és kitartásukkal a saját boldogulásuk mellett esélyt teremtettek gyermekeik sorsának szabad és értékalapú meghatározására is.

A sikerek mellett szót kell ejtenünk azokról a mélyreható szociális problémákról is, amelyekkel roma nemzetiségű honfitársaink az oktatási szegregáció, a társadalmi integráció vagy a munkaerőpiaci marginalizáció terén szembesülnek. Nehéz büszkén vállalnia roma nemzetiségét és kultúráját annak az embernek, aki ugyanezen identitásának hátrányos következményeivel esetleg nap mint nap szembesül. 

A koronavírus-világjárvány és az emiatt elrendelt rendkívüli intézkedések idején az ország bizonyos régióiban a jelenlegi veszélyhelyzettől függetlenül is nehéz körülmények között élő, nélkülöző roma családok, a nagy számban elzárt telepeken élők is rendkívüli élelmezési, higiéniai, egészségügyi, oktatási természetű kihívásokkal szembesülnek, és segítségre szorulnak. A veszélyhelyzet idején eljárni jogosult és köteles állami, illetve önkormányzati intézmények folyamatos és célzott intézkedései mellett az egyéni és csoportos civil kezdeményezések, az egyházi közösségek felajánlásai, a helyben érintett roma nemzetiségi önkormányzatok közreműködése csak megfelelő anyagi háttér, észszerű és szakszerű szervezés, valamint felelős tájékoztatás mellett érhetik el igazi céljukat. 

Épp ezért fontos ezen a napon különösen is odafigyelnünk a jó és lelkesítő példát mutató „mindennapi hősökre”, azokra, akik nem csupán most, a veszélyhelyzet idején, de majd annak elmúltával is önzetlenül segítik és támogatják a rászorulókat. Rendkívüli munkájuk, elszántságuk és kitartásuk reményt adhat és utat mutathat azok számára, akik ma még nem látják a hátrányos helyzetükből való kitörés lehetőségét.